Netanjahu és Mendelblit
Mandelblit főügyéz és Netanjahu miniszterelnök a kormány ülésén - fotó: Amos Ben Gershom / GPO

A következő napokban sok szó esik majd Benjamin Netanjahu korrupciós ügyei miatt erről a jogi kategóriáról. A törvénykezés forgatókönyve szerint a nyárra várható következő lépés: a simua (שימוע) – vádemelés előtti ügyészi meghallgatás.

Ehhez a meghallgatáshoz mindenkinek joga van, akit bűntett miatt vádolnak, de nem mindenki él vele. A simua keretében a vádlottnak utoljára esélyt adnak, hogy meggyőzze az ügyészt (miniszterelnök a főügyészt), hogy mégse emeljen ellene vádat, mert a vádemelés nem közérdek, illetve cáfolni tudja az ellene felhozott bizonyítékokat, vagy mert tud egyéb más okot, ami a vádemelést feleslegessé teszi.

A meghallgatás tehát még a bírósági szakasz előtt zajlik le, de az ügyésznek mégis “kvázi” bírói döntési funkciókat ad: a bizonyítékok felmutatása, elemzése, a vádemelés mellőzéséről való végleges döntés. Közszereplők esetében a meghallgatás fő célja az is, hogy elkerülhetőek legyenek azok a súlyos, sokszor politikai következmények és károk, amelyeket a hosszú, gyakran bonyolult bírósági eljárás okoz annak eldöntéséig, hogy a vádlott közszereplő bűnös-e vagy sem.

Elvileg 30 nap a meghallgatásra adott idő. A napi gyakorlatban igen ritkán sikerül meggyőzni az ügyészt a vádemelésről történő lemondásról, mert mire idáig jut egy ügy, addigra az ügyészségen úgy vélik, hogy elég bizonyítékkal rendelkeznek a vádirat benyújtásához, a szempontjukból sikeres bírósági eljáráshoz.

De a meghallgatás kétélű fegyver: egyrészt a vádlott elvileg esélyt kap a bíróság elkerülésére, másrészt már ügyének egy korai szakaszában, még a bíróság előtt, fel kell fednie kártyáit, azokat az ellenbizonyítékokat, vagy érveket, amikkel majd a bíróságon védekezik.

Ezért ha nem sikerül a meggyőzés, akkor az ügyészség – ismerve a védekezés érveit – még jobban felkészülhet a tárgyalásokra, újabb ellenérvekkel, dokumentumokkal bástyázhatja körül a vádakat. Ezért aztán az ügyek jelentős részében a vádlottak lemondanak az ügyészi meghallgatásukról.

Volt azonban már arra is több példa, hogy izraeli politikus esetében a meghallgatás eredménye a vádirat beadásának mellőzése lett. Ehud Olmert nem élt ugyan a meghallgatás lehetőségével azokban a vádpontokban, amelyekben később elítélték, de egy további, politikai kinevezésekkel kapcsolatos ügyben sikerült meggyőznie az ügyészséget a vádemelés mellőzéséről. Hasonló döntések születtek a közelmúltban helyi polgármesterek ügyében is (Názáret, Ramat Gan).

Mindemellett Netanjahu ügyében a főügyész maga, már a nyomozás kezdetétől aktív részese volt az eljárásnak, többek között ő döntött a nyomozás megindításáról, és a vádemelésről is. Ezért nem valószínű, hogy a meghallgatás lényegesen megváltoztatja majd álláspontját.