Mint hívő demokrata hiszek abban, hogy bírósági ítélet előtt az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Természetesen nem lehet ez alól kivétel Netanjahu sem, akit ugyanazok a demokratikus jogok illetnek meg, mint bármely más állampolgárt. Miért gondolom mégis, hogy további miniszterelnöksége komoly károkat okozna Izraelnek? Egyrészt azért, mert messze nem értek egyet politikai nézeteivel, de ezen ideológiai különbségeket félretéve, szeretnék most kizárólag az ellene folyó eljárásokra koncentrálni.
Nehéz eldönteni, hogy miként egyeztethető össze az imént említett ártatlanság vélelme azzal a kérdéssel, hogy egy miniszterelnök el tudja-e látni feladatát úgy, hogy közben ilyen súlyos vádakkal kell szembenéznie és bírósági eljárásban védekeznie. Ösztönösen úgy gondolnám, hogy a válasz egyértelműen nem, de ez a nem konfliktusba kerül az ártatlanság vélelmével. Miért kellene bárkinek lemondania tisztségéről, legyen az bármely munkahelyen, amíg ártatlansága az alapvetés? Ha pusztán a vád elegendő lenne ahhoz, hogy elvárjuk egy miniszterelnök lemondását, akkor mi tartaná vissza a politikai szereplőket, hogy a bírósági eljárást felhasználják politikusok és kormányok megdöntéséhez? Márpedig Netanjahu pontosan ezt kifogásolja: az ellene folyó politikai hadjáratot, mely mindenféle bírósági döntés nélkül meg akarja őt fosztani a minden állampolgárt megillető ártatlanság vélelmétől. Egy miniszterelnök pedig foglalkozása miatt különösen ki van téve az ilyen támadásoknak, hiszen már a rendőrségi vizsgálatok is komolyan befolyásolhatják munkáját, és ez természetesen komoly következményekkel bírhat az ország életében. Nem véletlen, hogy sok országban a miniszterelnök védelmet élvez az ilyen támadások ellen, és amíg miniszterelnöki tisztségben van, addig nagyrészt mentességet élvez a rendőrségi vizsgálatok alól.
Igaza van-e tehát Netanjahunak, mikor politikai támadásokra hivatkozik az ellene folyó vizsgálatok kapcsán? Vajon nem lenne szükség arra, hogy Izraelben is komolyabb védelmet kapjon a politikai vezetés? Nem kellett volna a legfőbb ügyésznek a választások utánra halasztania döntésének nyilvánosságra hozatalát?
A válasz, véleményem szerint, az összes kérdésre egyértelműen nem. Igaz ugyan, hogy az izraeli törvények nem adnak olyan mentességet, mint az olasz, vagy a francia törvények, de kellően lassítják, nehezítik és szűrik a miniszterelnök, miniszterek és parlamenti képviselők elleni eljárásokat. A rendőrségi vizsgálat eleve csak a legfőbb ügyész beleegyezésével kezdődhet meg, az anyagok jelentős részét nem lehet közzétenni, a vizsgálatokat csak a rendőrség különleges osztálya végzi magas rangú tiszt vezetésével. A rendőrségi eljárás végén pedig az ügy folytatásáról a miniszterelnök által kinevezett, tehát bizalmát élvező ember dönt. A szűrő működését jól jellemzi, hogy a mostani eset az első, hogy hatalmon lévő miniszterelnök ellen idáig jut egy eljárás.
De a legfőbb gond Netanjahu miniszterelnöklésével nem is a vizsgálatok, vagy a vádemelési javaslat, hanem az, ahogy a miniszterelnök ezekre reagált. Az elmúlt egy évben olyan módon beszélt a teljes izraeli igazságszolgáltatásról, a rendőrségről, az ügyészségről és a médiáról, azaz a demokratikus berendezkedés alapköveiről, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy tovább vezessen egy demokratikus országot. Ha a miniszterelnök szerint a demokratikus hatalmi ágak összefogtak a törvényhozók ellen, ha a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás szerinte boszorkányüldözést folytat, akkor miként irányíthatja tovább a törvényhozó hatalmat és a közigazgatást? Mit mondhat az egyszerű állampolgár, aki épp rendőrségi vizsgálat alatt, vagy a bíróság előtt áll? Vajon ő is hivatkozhat arra, hogy hajtóvadászatot folytatnak ellene? Netanjahu saját retorikájával írta ki magát a demokratikus vezetők sorából és ezért nem szabad engedni, hogy tovább vezesse Izraelt.
Újságíró
