Zmira Ringer, egy Haifa környéki nagymama írta a Facebookon:
Tegnap láttam, amit annyira hiányoltam.
Ganz a színpadon áll, beszédet mond, és hirtelen feláll a nagygyűlés egyik hallgatója, egy vak ember, és megkérdezi Ganz-t: „Te is hagyni fogod, hogy a fogyatékkal élők az utakon feküdjenek, és a rendőrség megverjen minket?”
Ganz azonnali reakciója az volt, hogy megkérdezte, odamehet-e hozzá? És lement a pódiumról a Chaim nevű férfihoz, és azt monda neki: „Hadd öleljek meg…”
És megölelték egymást. És Chaim karjai olyan erősen ragadták meg Ganz vállát, mintha a reménybe kapaszkodna, amit nem akarna elengedni.
A gátak átszakadtak, és könnyek gördültek le az arcomon, mert saját szememmel láttam a könyörületet teljes szépségében, az együttérzést, ami hiányzott, és nem volt sok éve, aminek helyét a közömbösség és a szívtelenség vette át, s a gyengékkel szembeni közöny.
És én is ebben az együttérzésbe kapaszkodtam, és nem akartam elengedni.
Ez nem színjáték volt, hanem egy spontán reakció. Ganznak van szíve és szívében együttérzés, és ez talán többet mond millió szónál és ígéretnél. Ez a legnagyobb ígéret.
