Ez a “3000-es akta” korábban magával rántotta a kormányfő több közeli munkatársát, David Simron nevű bizalmasát-ügyvédjét-unokatestvérét, irodavezetőjét, az általa kievezett nemzetbiztonsági tanácsadót, stb. De eddig őt magát megkímélte, hála Avichaj Mandelblittnek, aki nem engedte közelébe a nyomozókat. Az újonnan előbukkant információk nyomán azonban úgy tűnik, elkerülhetetlen a nyomozás ebben az ügyben is.

Az ügyészség újabb nyomozást mérlegel a “drámai” információk felbukkanása nyomán Netanjahu ellen a tengeralattjáró-ügyben. Na de mi is ez az újabb ügy?

A legújabb vádak szerint Netanjahu sokmillió sékelt nyert a ThyssenKrupp nevű német céggel kötött katonai közbeszerzési ügyben, melyben a hadsereg tudta nélkül, annak tiltakozása ellenére újabb három tengeralattjárót, valamint egy általa személyesen leállított pályázat nyomán hadihajókat rendelt Izrael számára.

Elsősorban a 2016-as ügyletről van szó, melyben Izrael 3 db “Delfin” tengeralattjárót vett a németektől. Ez a vásárlás ellentétes volt Mose Jaalon akkori védelmi miniszter és más védelmi tisztviselők véleményével, akik azt állították, hogy Izraelnek nincs szüksége ennyi tengeralattjáróra.

Emellett négy, 1200 tonnás hadihajó beszerzésére irányuló pályázatról is szó van, amelyre  dél-koreai, olasz és német hajógyártóktól érkezett ajánlat. A ThyssenKrupp azonban nem vett részt a pályázaton, mivel ilyen nagyságrendű (kicsi) hajókat nem építettek, de 2016-ban a pályázatot hirtelen felülről, a hadsereg háta mögött megszüntették, és a kormány a ThyssenKrupp-nak adta át a projektet. A méretigényeket hirtelen 1200 tonnáról körülbelül 2000-re változtatták – ilyen szerepelt a ThyssenKrupp portfóliójában.

A legdurvább vád azonban Egyiptom két, delfin-tengeralattjáró vásárlásához kötődik.  Kairó 2014-ben megrendelhette ezeket, miután Netanjahu levélben aláírta, hogy engedélyezi az üzletet. Németország korábban is ehhez az engedélyhez kötötte az üzletet. Ehud Olmert, korábbi miniszterelnök tiltakozására korábban le is állították az egyiptomi kérést, mert Berlinnek fontos volt, hogy Izrael megőrizze előnyeit a régióban. Netanjahunak úgy tűnik, ez kevésbé volt fontos. A Berlinnek küldött levélről senki sem tudott, sem a védelmi miniszter, sem az államfő, az Egyiptommal aláírt üzlet után derült csak ki létezése az izraeli hadsereg legnagyobb döbbenetére. Ilyen engedélyt egyedül a hadsereg és a biztonságiak bevonása nélkül nem szokás megadni, erre még nem volt precedens.

Kik a gyanúsítottak?

Az ügy vádalkut kötött koronatanúja, Miki Ganor szerdán bejelentette, hogy visszavonja a vele kötött vádalkuban tett tanúvallomását, de az ügyészség szerint így is elég bizonyítékkal rendelkeznek a Netanjahu belső köreihez tartozó személyek ellen. Mint írtuk, eddig a miniszterelnök ellen nem nyomozhattak Mandelblitt engedélye híján.

De mi az új információ, ami miatt úgy tűnik elkerülhetetlen a Netanjahu elleni nyomozás is?

Kiderült, hogy Netanjahu és egy másik unokatestvére, Nathan Milikowsky amerikai üzletember, részvényesek voltak a ThyssenKrupphoz kötődő SeaDrift Coke nevű cégben,  amely grafit elektródok gyártására használt alkatrészeket készít. A grafit elektródokat az acélgyártásban a kemencékben használják. 2010 novemberében a SeaDrift-et megvásárolta egy konglomerátum, a GraphTech International, amely a ThyssenKrupp régi beszállítója.

Netanjahu eddig három változattal állt elő ezekről a részvényekről: korábban azt állította, hogy magánszemélyként szerezte őket 2002-ben, amikor valóban nem volt részese az izraeli politikának. Később megváltoztatta a történetet, és elismerte, hogy 2007-ben lett SeaDrift részvényes, miközben az ellenzék vezetője volt. A The Marker (gazdasági szaklap) honlapja azonban mást állít, mondván, hogy Netanjahu 2005 áprilisában vásárolta meg a SeaDrift részvényeket, amikor pénzügyminiszter volt.

A The Marker szerint 2010. november 29-én adta el a SeaDrift részvényeit Milikowskynak – a GrafTechhez való csatlakozás előtt egy nappal –, 20 hónappal miniszterelnökké választása után. Ráadásul sokszoros áron, mint amennyiért hozzájutott, 16 millió sékelért, noha a cég a kérdéses időben – a Grafitechhez csatlakozása, és a nagy ThyssenKrupp üzletek előtt – csak gyengélkedett, vesztett értékéből.

Nathan Milikowsky egyébként Netanjahu pénzügyi támogatója, a Háárec szerint egyenesen ő a pénztárcája, legutóbb a jogi költségeit engedélyező bizottsági eljárás során tudhattuk meg, hogy közel 300 ezer dollárt küldött a kormányfő büntetőjogi ügyeinek fedezésére létrehozott alapba.

Mivel vádolható Netanjahu ebben az ügyben?

Netanjahut ellenfelei a ThyssenKrupp-ügylet miatt összeférhetetlenséggel vádolják, és azt állítják, hogy anyagi hasznot húzhatott a tengeralattjáró vásárlásokból. De az elemzők szerint nehéz lesz Netanjahu SeaDrift részvényeit összekacsolni a későbbi, a részvények eladását követő ajánlatokkal, melyek közül néhány akkor történt, amikor Milikowsky 2015-ben már befejezte a GrafTechhez való csatlakozását.

Ugyanakkor gyanúra ad okot, hogy Netanjahu 2010-ben 16 millió sékelért (4,5 millió dollárért) adta el Seadrift részvényeit Milikowskynak, ami a gazdasági jelentések szerint négyszer-hétszer nagyobb, mint a több évvel korábban értük kifizetett összeg. Az elemzők, köztük a 12-es csatornán Amnon Abramovich és a Jediot Aharonotnál Szever Plotzker azt mondták, hogy a kormányfő a részvényeket gyakorlatilag ingyen kapta unokatestvérétől. Ráadásul az amerikai Milikowsky évtizedekig, rendszeresen sok ezer dollár készpénzzel “támogatta” Netanjahut annak saját bevallása szerint. Noha az izraeli politikus-unokatestvér egyáltalán nem szegény, sőt vagyonosnak mondható. Ebben az ügyben nyilván az adóhatóságnak is lesz dolga.

A legdurvább azonban az, hogy több volt katonai vezető is egyenesen hazaárulással vádolja Netanjahut az Egyiptomnak tengeralattjárókat engedélyező levél miatt. Jaalon, aki 2013 és 2016 között Netanjahu védelmi minisztere volt, és most a Kék-Fehér párt egyik vezető jelöltje, szerdán azt mondta a közrádiónak, hogy levelet írt Avihaj Mandelblitt főügyésznek, arra kérve őt, hogy vizsgálja meg az ügyet, mivel „ez a kérdés annyira fontos, hogy akár hazaáruláshoz is vezethet”.

Ehud Barak volt miniszterelnök, szintén korábbi védelmi miniszter megismételte ugyanezen a napon ezt az állítást, mondván, hogy az ügy „árulással határos”.

Netanjahu azzal védekezik, hogy a tengeralattjáró vásárlások kizárólag azért történtek, hogy Izraelt védjék az iráni nukleáris fenyegetés ellen, és biztosítsák a mindenkor rendelkezésre álló ellentámadást, és egy vasat sem nyert az üzleten.

Erre a Likud

A Likud válasza szerint csak a választások előtti rágalmazásokról van szó. Netanjahu azt is állítja, hogy ezeket a vádakat az ügyészség már alaposan megvizsgálta, és egyértelműen kijelentették, hogy nem gyanítanak semmit. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, Netanjahu szerepét a tengeralattjáró ügyben mindeddig nem vizsgálták, vizsgálhatták, mert ehhez az általa kinevezett Avihaj Mandelblitt engedélye szükséges. Aki a kérdéses időszakban a kormány titkáraként maga is részese volt a történteknek, és ezért összeférhetetlenség miatt elvileg másra kéne ruháznia az ezzel az üggyel kapcsolatos teendőket.

A The Times of Israel írása alapján.