Van-e igazi választás?

izrael terkep pontokbol

Isten szabad akaratot adott az embernek. Mennyiszer hallottam. Mindannyiszor nevethetnékem támad, mert olyan sokszor érzem, hogy nincs valós szabad akarat. Az Örökkévaló bábjai vagyunk, hiszen a körülmények olyan sok, akaratunk elleni választásba sodornak bele, hogy valójában szabad akarat hangyányi ha marad. És ez még inkább igaz a nagypolitikában. Szabadon dönt-e egy miniszterelnök, egy ellenzéki politikus, egy védelmi miniszter, vagy csak követi a körülmények által rákényszerített szerepet? Ha szabadon dönt, akkor mindenek felett állónak képzeli magát, hiszen nem számol a következményekkel. Nem számol a szabad választásának az országára, a népére való hatásaival, autokráciát, diktatúrát szokás ilyenkor kiabálni, és közepesen szabad választásból ilyenkor sokan elhagyják a süllyedő hajót, akarom mondani, az országot.

Végignéztem, ahogy egy friss demokrácia nem épül fel. Egy társadalom nem volt elég felnőtt, és nem elég felnőtt mind a mai napig, hogy megértse,

a politikai meggyőződés nem vallás, egy politikai vezető nem bálvány, és nem kell elfogadni kritika nélkül mindent

amit tesz. Nem a nép szolgálja a politikusokat, hanem ők a mi alkalmazottaink, és igenis négy évente lehetőségünk van felmondani nekik.

Nemrégiben költöztem haza, ide Izraelbe. Életemben először nem szülőföldem, hanem hazám van, nem csak lokálpatrióta, hanem büszke cionista vagyok. Végre itthon vagyok, végre nyitott szívvel lehetek önmagam, az identitásom nem tabutéma és szitokszó többé, nem vagyok hazaáruló csak azért, mert nem hiszek a “Kedves Vezetőben”.

Az én szabad választásom volt, hogy elhagyjam a földet, ahol születtem, a játszóteret, a parkot, a lakótelepet, ahol felnőttem, a várost, aminek minden utcáját ismerem, ahol rámköszönnek az ismerősök, ahol otthon kellett volna éreznem magam, de mindig volt valami fojtogató hiány.

És ma, büszke honpolgárként, életemben először a választott hazámban szavazok. Egyetlen egy dolog szomorít el. Látni egy meglévő demokrácia lebontását. Látni kinőni a politikai palettából egy autokratát, aki elveszi a szabad választásomat, és kénytelen leszek felelősséggel ellenszavazni, és nem az általam feltétlen legjobbnak ítélt jelöltre, hanem egy kompromisszomokkal teli opcióra tenni le a voksomat. Az én szabad választásom, hogy elmegyek, hogy a hazám érdekét tartom szem előtt, és a legkisebb rosszat próbálom választani. Tiszta szívvel.