Példátlan módon, az izraeli hadsereg történetében először német földön, a volt náci központ közelében vett részt izraeli ejtőernyős zászlóalj egy nemzetközi gyakorlaton. A múltra való tekintettel lefújták a tervezett német-izraeli csatát.
A gyakorlatban kilenc ország 5000 katonája vett részt, ideértve az IDF ejtőernyőseit is.
A több száz izraeli harcos és tiszt, valamint helyi társaik között a közös képzés nyolc napja során nem volt egyetlen – esetleges vagy kezdeményezett – beszélgetés sem a traumatikus múltról, a II. Világháború sötét napjaiból származó nehéz rakományról. „Ez egy konkrét feladat a számunkra, katonai kiképzésre érkeztünk” – mondta egyikük.
A holokauszt erősebben érezhető német talajon. „Izraelben sokszor elhaladunk e-mellett, de itt hirtelen megértesz dolgokat, mélyre hatol, mikor felhúzzák az izraeli zászlót, és az izraeli himnuszt, a Hatikvát énekled”.
Izrael földje kicsi, nincs olyan terület, ahol még nem gyakoroltak volna, ne ismernék. Itt először kellett helytállniuk egészen új tereppel, amelynek jellemzői eltérőek, ahol másképp kell elemezni, orientálni és navigálni. Például Izraellel ellentétben itt a gyakorló-település is „lakott”, fejenként napi száz euróért élnek itt helyiek, akikről nem tudható, hogy az ellenség kémjei, partizánok, vagy együttműködők, akiktől – megfelelő viselkedés esetén – értékes térképeket, vagy egyéb információkat lehet szerezni.
A kiképzés során az izraelieknek nehéz volt elfogadni a statikus helyzeteket. „Megpróbáltuk megingatni a német zászlóalj parancsnokait” – mesélte az egyik izraeli parancsnok – „hogy több kezdeményezésre és merészségre ösztökéljük őket, hogy mozduljanak előre.” Egy másik katona: „Mi többször kértük őket, hogy elhagyhassuk a védelmet, és támadásra álljunk át, de az európai kultúra itt más, udvariasak és fegyelmezettek. A német zászlóalj parancsnoka azt az utasítást adta egy kisebb egység parancsnokának: Itt álltok a kereszteződésben, és nem mozdultok – és ők nem mozdultak, míg a mi egységünk parancsnoka megpróbált áttörni a vonalakon és kezdeményezni.”
Az izraeli tisztek operatív hucpája (merész „szemtelensége”) meglepte a német-amerikai merevséget. Az izraeli egységek parancsnokai nem adták fel, és addig győzködtek annak érdekében, hogy engedélyt kapjanak az ellenség tankjai és gyalogsága elleni támadásra, míg zöld fényt kaptak.
Az eredmény: az ilyen összeütközésben az izraeli ejtőernyősök magasan a legtöbb „ellenséges” katonát „ölték meg”, míg alig regisztráltak áldozatokat. „Ők megvárják az ellenséget – míg mi elébük megyünk, meglepjük őket.”
Fotók: Izraeli Hadsereg
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
