A demokrácia védelmében, és a legfelsőbb bíróság jogainak tervezett csorbítása ellen rendezett hétvégi tömegtüntetés után egyre több polgári engedetlenségre felhívó nyilatkozattal találkozunk. Íme az egyik, melynek óriási visszhangja lett Izraelben:
29 éves vagyok, 4,5 évig szolgáltam tisztként a hadseregben, és azóta gyakran voltam tartalékos szolgálaton.
Nem mondom, hogy a szolgálat mindig szórakoztató, néha rémálom. De minden alkalommal, amikor az egyenruhát magamra öltöttem, és tartalékos katonai szolgálatra mentem, büszkeséget éreztem, hogy valami olyasmit képviselhetek, amiben hiszek. Még akkor is, amikor nem értettem egyet a vezetőséggel (szinte mindig), és még ha kényelmetlenül éreztem is magam az izraeli kormány politikája miatt, minden alkalommal elmentem, amikor behívtak a szolgálatra. Úgy éreztem, hogy bár vannak nézeteltérések, még mindig van közös nevező, a demokratikus játékszabályok világosak, a közöttünk lévő mély különbségek ellenére is egy nép vagyunk. Eddig így volt, de nem tovább.
Ha ez a törvény átmegy a kneszeten, felborulnak a demokratikus játék szabályai.
Elképzelhetetlen, hogy továbbra is tartalékosként szolgáljak és mintapolgár legyek, amikor a miniszterelnök börtönből kivezető jegyet szerezhet magának az erre a célra hozott törvények védelme alatt.
Elképzelhetetlen, hogy az életemet kockáztassam azért az államért, amelynek korlátlan hatalmú kormánya szabadon korlátozhatja a kisebbségeket, beleértve a melegek közösségét, amelyhez tartozom.
Képzeljünk el egy olyan helyzetet, melyben Smotrich belbiztonsági miniszter úgy dönt, hogy nem biztosítja többé a melegfelvonulást, erre mi a legfelsőbb bírósághoz fordulunk jogorvoslatért, a legfelsőbb bíróság kijelenti, hogy demokratikus ország lévén jogunk van felvonulni, és elutasítja Smotrich döntését. Aztán jön a kormány, megsemmisíti a legfelsőbb bíróság döntését, és nem lesz többé melegfelvonulás Izraelben.
Ez a felülírási törvény jelentése.
Egy olyan valóságban, amelyben maga a miniszterelnök megsérti a törvényt, megvesztegetik, majd olyan törvényt hozat magának, mely megóvja a börtönbüntetéstől, kész vagyok arra, hogy törvénnyel szembeni demokratikus engedetlenséget kockáztassak.
A múltban a nagy és bátor vezetők olykor polgárai engedetlenségre szóló felhívással változtatták meg a valóságot. Nem erőszakkal, nem gyűlölettel, hanem engedetlenséggel. Ennek jött el most az ideje.
Mindenki tegye azt, amit jónak lát a kialakult helyzetben. Ha úgy érzitek, hogy készek vagytok az életeteket áldozni egy olyan országért, melyben nincs demokrácia, ahol földbe tiporhatják a jogaitokat, és a bűnöző miniszterelnök a törvény felett áll – tegyétek.
Én nem vagyok hajlandó erre.
Ha nincs demokrácia – tartalékos katonai szolgálat sem lesz.
Újságíró
