Egy lúzer lennék?? – már Netanjahu is tudja, hogy a történetnek vége

Bő hónappal azután, hogy Netanjahu „hatalmas győzelmét” ünnepelte, arroganciája komoly politikai kudarcba sodorta. Még ha szeptember 17-én ismét nyer is, nem lesz bíróságokat korlátozó és mentelmi törvény. – Yossi Werter (Haaretz) rövidített és szerkesztett írása.

Ma kezdődött a visszaszámlálás a Netanjahu-korszak végéhez. A forgatókönyv szerint ma öt aláírt koalíciós megállapodásnak kellett volna a miniszterelnök asztalán nyugodnia. A Likudnak ma frakcióülést kellett volna tartania, ahol kiosztják a miniszteri tárcákat, egyéb posztokat. Jövő hétfőre a kneszetnek ünnepi ülést kellett volna összehívnia, hogy jóváhagyja az ötödik (2009 májusától folyamatosan a negyedik) Netanjahu-kormányt. És már másnap haladék nélkül el kellett volna kezdeni a maratoni törvényhozást két fő céllal: az egyik a gyanúsított, Bibi bíróság elé állításának megakadályozása, a másik az izraeli jogrendszer függetlenségének és erejének jelentős gyengítése.

De máshogy alakult. Szeptember 17-én Izrael polgárai ismét választanak. Őrület! Egy olyan politikus, akinek több komoly bűncselekmény vádja lebeg a feje fölött, egy egész országot választásokba rángat, és sem pártjában, sem a jövőbeni koalíciójában senki nem csap az asztalra, hogy „álljon már meg a menet!”

Netanjahu tegnap este megértette, láthatóan már neki is nyilvánvaló lett, hogy a történetnek vége. A szeptember 17-i választások után felálló kormánya (feltételezve, hogy nyer, és sikerül Liberman nélkül minimum 61 mandátumos blokkot létrehoznia) november elején alakulhat csak meg, egy hónappal a főügyész általi meghallgatása után, tehát nem mentesség, hanem vádirat lesz, és ő a történelem süllyesztőjébe kerül. Kétséges, hogy a „természetes” partnerei közül bárki is hajlandó lenne koalíciós megállapodást aláírni vele.

Az izraeli parlament történetének egyik legképtelenebb napja ért véget, mikor a mindössze 30 napos – mondani sem kell, hogy az állam történetében a legrövidebb – parlamentje „tömeges öngyilkosságot” követett el, és felszámolta magát. Netanjahu, aki április 9-én diadalittasan „hatalmas győzelmét” ünnepelte, most legyőzve, megalázva érkezett az ülésterembe.

Eddig két miniszterelnök-jelöltünk volt, akiknek az elnöktől kapott megbízást követően nem sikerült a kormányalakítás: Simon Peresz 1990-ben a második nemzeti egységkormányával vallott kudarcot, 2008-ban pedig – Ehud Olmert lemondását követően – Tzipi Livni nem volt képes élni a lehetőséggel. Peresznek nem állt rendelkezésére 65 parlamenti képviselő, Livni pedig politikai újonc volt, aki még sosem állított össze kormányt.

Netanjahu a harmadik, aki elnyerte ezt a kétes címet. Az ő kudarca a legsúlyosabb: közvetlenül a választások után, a jobboldali blokk egyértelmű győzelmével, és a kneszetben a legtöbb politikai tapasztalattal rendelkezve sem járt sikerrel.

Bűvészünk ismét megpróbált a kalapjából valami nyulat előhúzni, ezúttal sikertelenül. Pedig mit nem ajánlott? A Munkapártból Tal Russzónak és Avi Gabainak a védelmi és a pénzügyi tárcát kínálta fel (akik csapdába estek, és „mérlegelték” a javaslatot), a kommunikációs tárcát szintén a Munkapártnak, valamint az igazságügyi portfóliót Shelly Jachimovichnak ajánlotta. Netanjahu megígérte, hogy csatlakozásuk esetén lemond a legfelsőbb bíróságot vétójogától megfosztó törvény és a mentelmi törvény megszavazásáról, amely menekülési útvonalat biztosított volna neki a bírósági tárgyalástól, és egy esetleges börtönbüntetéstől.

Igen, készen állt arra is, hogy feláldozza a legértékesebbet, amiért eredetileg előrehozta a választásokat, csak azért, hogy megtartsa hatalmát, remélve, hogy – miként a jogszabályok lehetővé teszik – még vádirat esetén is a székében maradhat.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSHaaretz