A három nővér és más jemeniek

Az A-WA lemezbemutató koncertje

A-WA - fotó: Ben Palhov

Egy koncertről írok, és a végén ajánlok másik hármat.

Áll az alku?

Minden zenei találkozás így kezdődik – ha bakelit ‘72 ben, ha Youtube ‘17-ben: egy konyhában valaki azt mondja; na, ezt hallgasd meg!

A-WA! Három nővér. Jemeniek.

Tair, Liron és Tagel Haim.

Persze, tudtam én, hogy van olyan, hogy a jemeni zsidóság zenéje. Ofra Haza, aki a világhírig vitte ezt a zenét, vagy Ahinoam Nini, aki az első izraeli élményem volt 25 éve, mikor először itt jártam, vagy az izraeli mizrachi-pop királya, Eyal Golan, mind-mind jemeniek.

De az A-WA más, ők úgy értek fel a csúcsra, hogy szinte semmi engedményt nem tettek a popbiznisznek. Dalaik úgy is jemeni népdalok maradtak, hogy ezer wattok dübörgik őket is a világ diszkóiban.

Az orientális zenék világkarrierje – a Balkántól Marokkóig, Andalúziától Indiáig – azon alapszik, hogy adva van egy monoton, többnyire aszimmetrikus ritmus, egy gazdag énekdallam, felelgetve egy karakteres dallamhangszerrel.

Éppen úgy, mint az elektronikus tánczenékben.

Hamar kiderült, hogy az ősi egyszerűség kompatibilis az eladhatóvá redukált elektromos primitívséggel.

De ez a három női hang kívül van minden szabályon.

Áradó szabadság, boldogsághormon. Gyönyörű háromszólamúság, de még az uniszónóikban is bujkálnak a félhangok között, egymás mellé intonálva. Ettől minden dal vibrál, remeg. Nekünk meg fülig ér a szánk, bólogatunk a fejünkkel, rázzuk a fenekünket, tapsolunk. Mindenhogyan részt akarunk venni az énekükben. Ezt nem lehet a kütyükkel reprodukálni.

Nyilván lesz majd egy komoly lemezbemutató koncert nagy színpadon, sok zenésszel (július 17. Barby). Itt most a Kuli Alma zsebkendőnyi színpadán egy billentyűs játszott csak velük, de így is megéltek a dalaik. Kit zavart a leegyszerűsített kíséret? (Na jó, egy kicsit.) Kóstolót kaptunk az új lemez (Bayti fi rasi) dalaiból, ráadásnak meg az első lemez slágerét, a Habib Galbit.

Szinte semmi smink, frizura.

A klipek tarka jelmezei helyett szimpla virágos otthonkában, fehér edzőcipőben a három csaj. Semmi popsztáros allűr, kiagyalt koreográfia, nem “pakolják” magukat. Felesleges. Mintha a családi vacsoraasztaltól állították volna fel őket:

Énekeljetek valamit, lányok!

Két slágergyanús dal van az új lemezen, az egyik a Mudbira, ami az előző album dalainak a vonalán halad, a másik, a Hana mash hu al Yaman, erősen a hip-hop felé kacsingat, és szinte hallható rajta, hogy a Balkan Beat Box főnöke, Tamir Muskat volt a lemez producere.

Hát erről most lemaradtatok.

(Százméteres sorban álltak a pici klub előtt, akik nem fértek be. De ki az a hülye Izraelben, aki pontosan érkezik a kiírt időpontban? Én.)

Yemen Blues

De sebaj, a másik kedvenc jemeni formációm még hátravan:

Yemen Blues! Tel-Avivban, a Pasážban június 19-én.

Ők is azok közé a jemeni zenészek közé tartoznak, akik az ősi zenei anyanyelvükön akarnak modern módon megszólalni.

Neta Elkayam

A következő ajánlatom kilóg a sorból:

Neta Elkayam Arenas project-je nem a jemeni, hanem az észak-afrikai zsidóság zenei gyökerei felől indul, de az útjuk hasonló. A koncert június 4-én lesz a Beit Hatsufotban Tel-Avivban.

Yossi Fine & Ben Aylon

A végére hagytam a legkomolyabb kedvencemet.

Yossi Fine & Ben Aylon

(Egyszer már írtam róluk. Idemásolom.)

“Már a felvételeiket hallgatva is úgy éreztem, mintha a Jimmy Hendrix-féle pszichedelikus blues született volna újjá, ezúttal közel-keleti zenei gyökerekkel, de így élőben még elevenebb volt ez a párhuzam. A dallamok a gnawára jellemző repetitív szerkesztéséből a koncerten gyakran kilép Yossi, de ez az elszállt gitározás is megmarad a keleti skálák harmóniái között. Hiába tolakodik elő egy Miles Davis, John Coltrane, vagy Quincy Jones téma, a zene egy pillanatra sem billen nyugatra. És mielőtt valaki azt hinné, valami bonyolult kortárs jazz vett le a lábamról, megnyugtatom: végig pszichedelikus party-zene szólt.”

A koncert helyszíne a The Zone / האזור

június 11-én.

Na! Most idejében szóltam!