Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Teleki tér. A belváros külvárosa volt, a mindig kicsit lepukkant Józsefvárosnak az a része, ami mindenütt a legizgalmasabb, a határvidék. Sem itt, sem ott, de mindenre kristálytisztán rávilágít kívülről.
Volt rajta egészen 1950-ig ócskapiac is, és az ehhez szükséges ószeresek hada. Általában szegény zsidók, hátukon a cucc, kacatokat cseréltek vacakokra, és közben csoda történt, mert nem haltak éhen.
És a téren közel ötven imaház, tanház, ahová be-betértek, mert egyrészt tíz ember kell egy rendes imához, másrészt jólesik néha leülni, elrévedezni, vagy csak megbeszélni a foci, a pacik, vagy a politika állását a haverokkal.
A teret egykor működtető szegény zsidók szinte egytől egyik eltűntek mára Magyarországról. Vagy megölték őket a nácik és szövetségeseik, vagy kivándoroltak egy olyan helyre, ahol szabadon tovább imádkozhattak egy hasonló imaszobában. Vagy gyerekeik már nem szegény zsidók, mert szakmát, diplomát adtak a kezükbe, és átköltöztek a belvárosba, vagy Budára, a gazdagokhoz.
Akár így, akár úgy, mára csak egy zsinagógácska maradt meg, a 22 alatt működő lakásimaház, amit nosztalgiából, identitáskeresésből és szívszerelemből továbbvisznek zsidó fiatalok, akik evégett idejárnak főleg a Belvárosból meg a messzi Budáról. És mivel a rendes középosztálybeli és a gazdag zsidók már csak ilyenek, filmet is csináltak a történetről és történetükről.
Amit június 10-én, jövő hétfőn este 7-től meg lehet nézni a Moadonban Tel-Avivban, a Marmorek 9-ben, ráadásul díjmentesen.
https://www.facebook.com/events/457036158438661/
Mindenkit szeretettel várnak a szervezők!
Mayer Andrással, a rendező munkatársával beszélgettünk:
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
