a múlt héten
barukh elkezdett írni
egy listát
minden nap beleír valamit
amikor éppen
valami olyan dolgot csinál
amit szeret csinálni
beleírja
amikor eszébe jut valami
amit szívesen csinálna
de még soha nem csinált
vagy csak ritkán
vagy csak egyszer
beleírja
amikor eszébe jut egy hely
ahová szívesen elutazna
beleírja
amikor eszébe jut
egy hétköznapi tevékenység
amit szeret csinálni
beleírja
beleírja
hogy kivel
beleírja
hogy hogyan
nem számít
hogy reális-e
vagy sem
az a dolog
amit beleír
csak az számít
hogy amikor beleírja
és újraolvassa
szétárad-e
melegség
és nyugalom
a testében
ha szétárad
beleírja
és bennehagyja
ha nem árad szét
akkor vagy nem írja bele
vagy kitörli
ha véletlenül korábban beleírta
akármilyen jól hangzott is
abban a pillanatban
mert ha nem árad tőle szét
melegség és nyugalom
akkor az
valaki más vágya
nem barukhé
a lista címe
ÉLET
jó lett volna
ha úgy élheti le
az elmúlt éveket
hogy már tizenegy
tizenkét éves kora óta
van egy ilyen listája
vagy még régebb óta
melléragasztott
rajzokkal
újságkivágásokkal
falevelekkel
térképekkel
vonatjegyekkel
kávéfoltos szalvétákkal
az évek során
mindig update-elhette volna
akkor most nem tartanánk itt
de a kis barukhot
soha senki nem kérdezte meg
hogy
ki vagy te?
ha meg is kérdezték tőle
hogy mi leszel
ha nagy leszel
a “nem tudom”
nem volt elfogadható válasz
ahogy a magánnyomozó sem
ha meg is kérdezték tőle
hogy mit szeretsz csinálni
a szabadidődben
a “szeretek állni az ablakban
és nézelődni
órákig”
nem az a válasz volt
amit a fölnőttek
hallani akartak
ahogy az sem
hogy “szeretek gondolkodni”
kezdetben
a kis barukh
minden ilyen kérdést
lelkiismeretesen végiggondolt
felnyitotta a mellkasát
úgy válaszolt
de mivel
minden válaszára
érkezett
egy jópofáskodó megjegyzés
vagy egy szelíd erőszakkal
a megfelelő irányba terelő
viszontválasz
a kis barukh
leszokott arról
hogy felnyissa a mellkasát
a fölnőttek kérdéseire
később pedig arról is leszokott
hogy önmagának
felnyissa
szelíd erőszakkal
megtanította önmagának
a helyes válaszokat
a fölnőttek kérdéseire
“újságíró leszek”
“filmrendező”
“reklámszakember”
“szeretek olvasni”
“moziba járni”
“sportolni”
és annyit gyakorolta
és annyit ismételte
ezeket a helyes válaszokat
hogy maga is elhitte őket
a kis barukh
szép lassan
napról napra
évről évre
megtanulta
hogy hogyan
ne legyen
kis barukh
mivel azonban
a többi
ember
személyiség
lélek
már foglalt volt
a kis barukh
nem lett senki
senki
lett
egy
mások céljait
kétségbeesetten
megvalósítani akaró
de abban folyton kudarcot valló
homályos folt
színek
és körvonalak nélkül
egy paca
egy gyűrött papírlapon
amit oda fúj a szél
ahová csak akarja
a nagy barukh
ezért kezdett most
listát írni
hogy összegyűjtse
a világban szétszóródott színeit
https://www.facebook.com/barukhhh
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
