Száz évvel ezelőtt ezen a napon (1919. június 18.) jelent meg a Haaretz első száma.

Izrael legrégebbi és egyik legismertebb napilapjának elődjét, a „Hadashot Haaretz”-et a brit hadsereg jelentette meg 1918-ban ingyenes, Egyiptomban nyomtatott és Palesztinában terjesztett hírlapként, majd a lap fokozatosan a Cionista Mozgalom érdekkörébe került. A szervezet pénzügyi támogatása egy állandó, jeruzsálemi szerkesztőség megalapítását, a mai Haaretz újság elődjének létrejöttét eredményezhette.

haaretz haarec izraeli ujsag elso szama
A Haaretz első száma

A múlt század első évtizedeiben a Haaretz fokozatosan megszabadult a Cionista Mozgalom érdekkörétől, magántulajdonba került, és kereskedelmi vállalkozásként működött, de nem nagy sikerrel, ezért 1922-ben kénytelenek voltak beszüntetni a lap kiadását. Ez azonban mindössze 11 napig tartott, ezalatt ugyanis a lap dolgozói – szerkesztők, újságírók és nyomdászok – összeálltak, és szövetkezetet alapítottak a lap kiadására. Ekkor költözött a szerkesztőség Jeruzsálemből Tel-Avivba, hiszen ott élt (már akkor is) potenciális olvasótáborának nagy része: a liberális, cionista, nem vallásos, középosztálybeli zsidók.

A lap főszerkesztője 1922 és 1937 között Moshe Glickson volt, aki úgy tartotta, hogy a Haaretz egy “korrekt” újság, amely “nemzeti” és “felelős” megközelítést képvisel, amely “komoly” és „mélyenszántó” beszámolót nyújt olvasóinak a napi történésekről. Glickson híresen elitista és paternalista nézeteket vallott az újságírásról általában, a Haaretz szerepéről pedig különösen. Szerinte az újság feladata az, hogy „kielégítse a közönség igényeit, de nem kell minden elvárásának megfelelnie, nincs szüksége követni az általa diktált tendenciákat, és nem kell meglepetésekkel és szenzációkkal felkavarni érzelmeit.”

A Haaretz tel-avivi irodája 1936-ban – fotó: Kluger Zoltán, Állami Archívum

A lap fenntartása azonban továbbra is egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Ennek oka többek között az volt, hogy megjelentek Palesztinában további, az olvasók kegyeit és szenzációéhségét jobban kielégítő, pragmatikusabb, más világnézetet is képviselő lapok. A Haaretz ezután fokozatosan újra magánkézbe került, végleg eltávolodott a Cionista Mozgalomtól és más közszervezetek támogatásától. Az 1930-as évektől a mai napig a lap tulajdonosa a Shoken család.

A Haaretz független, nyereség-orientált, széles olvasóközönséggel (100 ezer, történetének eddig legtöbb előfizetőjével) és markáns, liberális ideológiával rendelkező napilap lett. Jelenleg nyomtatott és digitális formában, ivrit és angol nyelven jelenik meg. Gazdasági melléklete a TheMarker.

A mai, ünnepi szám szerkesztőségi cikkét a lap többségi tulajdonosa, Amos Shoken írta:

“Az újságot 1919-ben megalapítók, nagyapám, Salman Shoken, aki 1935-ben megvásárolta a lapot, az azt 1990-es haláláig szerkesztő apám, az én és az újságot ma szerkesztők törekvése az, hogy a Haaretz átfogó cionista és liberális újság legyen. Az általa hirdetett értékek az emberi és polgári jogok tiszteletben tartása, a szabad piacgazdaság és a személyes kezdeményezés, a széleskörű kulturális látókör, az arab szomszédainkkal való békére törekvés, a judaizmus tisztelete, de a vallási kényszer és a vallás és az állam összefonódásának elutasítása.”

Az 1919. július 18-i első szám a cionizmus és a zsidó állam megalapítása iránti elkötelezettség kifejezése mellett a tel-avivi ingatlanbérletek brutálisan magas árával is foglalkozik, de ajánlott újonnan nyitott jeruzsálemi filmszínházat és más programokat is. Az első 13 év digitalizált változata itt tekinthető meg. Ezt a projektet a Tel-Avivi Egyetem és az Izraeli Nemzeti Könyvtár a közeljövőben fejezi majd be, további lapszámok feltöltésével.

A mai szám nem az ünneplésről szól, a hírek, vélemények és politikai elemzések mellett a napi politikai karikatúrának is van még helye, ezen Efraim Kishon rendezését “láthatjuk”:

A Haaretz 100 éve ünnep, és egyben győzelem. Nem csak egy neves múltú napilap túlélésének sikerét, hanem az izraeli kultúra és társadalom általános győzelmét is jelenti. A Haaretz az (izraeli) demokrácia védelmezőinek szeme fénye. És ezt még politikai ellenfelei is elismerik…