Mióta egyszer kóstoltam, imádom a muszakát. Illetve mivel válogatós gyerek voltam, azaz vagyok, a húst mindig szorgalmasan kiturkáltam belőle, és csak a krumpli-padlizsán-besamel-sült paradicsom részt ettem meg belőle, illetve a hús belefőtt ízét. Egyszer ettem valahol vega verziót szója hússal, ami félelmetesen ugyanolyan állagú volt, mint a húsos, úgyhogy nem ízlett. Azt hittem átvertek, és sertés van benne, amitől még a sima darált csirke vagy marhahúsnál is jobban irtózom.
Aztán pár éve kifejlesztettem a vörös lencsés verziót, ami a besamel miatt kóser is, meg finom is, és nincs benne szója. Relatíve gyakran készül, mivel nem lehet belőle keveset gyártani, ezért afféle partikaja. Jó is, mert előző este meg lehet csinálni, és csak rámelegíteni a sütőben, amikor megérkeznek a vendégek, és valljuk be, a rakott krumpli is másnaposan jó igazán.
Először a híresen nagy étvágyú fotós haveroknak készült vagy tíz évvel ezelőtt. Sokat kísérleteztem – többnyire sikerrel – a fiúkon. Emlékszem, hogy miután a nagy tepsi muszaka több mint háromnegyede eltűnt a srácokban, elégedetten szuszogva dőltek hátra a kanapén, és közölték, hogy tudsz te rendes húsos ételt is főzni, ha összekapod magad. Nem mintha nem szerették volna a vega kajáimat, de azért mégiscsak, férfiaknak folyton zöldséget?! Csendesen most is csak annyit mondtam, hogy nem volt benne hús. Vega muszaka volt. J. felállt a kanapéról, odament az árválkodó maradékhoz, egy szétfőtt lencsedarabot mutatott fel diadalittasan.
– Mi ez, ha nem hús!?
– Ez kérlek vörös lencse. – J. elsápadt, és vakarni kezdte a karját.
– Én allergiás vagyok a lencsére! – Értetlenül néztünk rá.
– Allergiás, a lencsére? – kérdeztem.
– Nézd meg, tiszta piros a karom!
– Persze, hogy piros, ha egyszer szétvakarod – röhögött rajta M.
– Dehogy vagy allergiás – sóhajtott D. –, egyszerűen csak utálod.
J. megadóan lehuppant a székre, és újra belekóstolt az ételbe, ezúttal egy villával.
– Ez nem hús?!
– Nem – feleltem –, hanem lencse… – Bizalmatlanul nézett rám egy falatot forgatva a szájában. – És nem vagy rá allergiás, máskor is ettél már lencsét, csak nem kérdezted, hogy mi az. Semmi bajod nem lett tőle.
J. kételkedve nézett rám, és legyűrt még egy falatot.
– Mondjuk rohadt finom… – dünnyögte, és a villát fenyegetően felém tartva annyit mondott: – Anyámnak el ne szóld magad! Nem tudhatja meg, hogy csak utálom a lencsefőzelékét!
Aztán eltüntette a maradékot.
Hozzávalók:
- 250 gr vörös lencse
- 1 nagy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál római kömény
- 1 teáskanál szegfűbors
- 1 teáskanál szegfűszeg
- 1 nagyobb rúd fahéj
- 1 hámozott paradicsomkonzerv
- só
- olaj
- bors
- 4 nagyobb krumpli
- 2 nagyobb padlizsán
- 2 friss paradicsom
- 3 evőkanál liszt
- 3 evőkanál (vegán) vaj
- 2 dl (vegán) tej
A lencsét egy nagyobb lábosban finomra vágott hagymával és az összezúzott fokhagymával kis olajon lepirítom, hozzáadom a szegfűszeget, a római köményt, a szegfűborsot és az egész fahéjat. Alaposan átforgatom a lencsével, sózom, borsozom, felöntöm a hámozott paradicsomkonzervvel és még egy konzerv doboznyi vízzel, és megfőzöm. Amíg fő, a padlizsánt vékony szeletekre vágom, megkenem olívaolajjal, sózom, és a sütőben megsütöm (lehet serpenyőben is, de úgy macerásabb). A krumplit meghámozom, és a hámozóval (vagy zöldséggyaluval, ha van) egészen vékony szeletekre vágom, és besózom.
A vajat egy kis lábosban megolvasztom, hozzáadom a lisztet, összekeverem egy habverővel, és folyamatos keverés mellett hozzáadom a tejet. Sózom, borsozom és addig főzőm, amíg sűrű krém nem lesz belőle – ez a besamel.
Egy nagyobb tepsit olajjal kikenek, az aljára teszem a vékonyra vágott, átmosott krumplit. Rá jön a kész lencseragu, majd a padlizsánszeletek, amit a besamellel egyenletesen lefedek. Az egész tetejét a vékonyra vágott paradicsomkarikákkal díszítem, és kb 45 perc alatt a sütőben közepes lángon megsütöm. Akkor van kész, ha a tetején a besamel szép aranyszínű, pont mint a rakott krumpli. Sütés után kb 20 percet hagyom állni tálalás előtt, de másnaposan a legjobb.
Beteavon!
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
