Ezen a héten Júdea déli részére, a hebroni-hegyek déli nyúlványaira invitálom a kalandvágyó, és történelmet szerető bakancsosokat.
A főként magyar somérosok alapította, és sertéshús feldolgozásával is foglalkozó Lahav kibuc mellől indulunk, Beér-Sevától alig húsz km-re északra. Régen Tel Halif volt, majd a bibliai Ciklággal azonosították ezt a dombot, de aztán a régészek arra jutottak, hogy az első és második Szentély idejéből ismert, szintén bibliai Rimon városát rejtik az ókori romok.
Rimon
Az első szentély korának errefelé jórészt i. e. 701-ben Szín-ahhé-eriba, a bibliai Szennahérib, az Újasszír Birodalom ura vetett véget, aki bevette a várakat és elhurcolta a népeket. Akik ezt megúszták, azokat i. e. 587-ben II. Nabú-kudurri-uszur, alias Nebukadneccár, Nabukodonozor hurcolta Babilonba, fogságba. De aztán a perzsák alatt ide is visszatértek, és újra letelepedtek.
Három zsinagóga maradványait is megnézhetjük, melyeken látszik az egykori zsidó közösség gazdagsága. Biztos zsinagóga volt, és nem templom? – kérdezhetik kekeckedő olvasóink, de kész a válasz: az oltár, akarom mondani a bima az imádkozáshoz északra néz, vagyis Jeruzsálemre, s ez eldönti ezt a kérdést.
Na de hová lett a város, annak miért nincsenek nyomai? – aggodalmaskodhat a lelkes olvasó. De ha kicsit körülnézünk, akkor mindenfelé mesterséges barlangokat látunk ezen a dombon, melyek lakhatást is szolgálhattak, meg vizet is tározhattak. Nincs a környéken forrás, az esővizet gyűjtötték hatalmas föld alatti sziklamélyedésekbe, így éltek errefelé eleink.
Rimon a római és a bizánci korban is virágzott, de az arab hódítással egyszer csak eltűntek lakói. Hasonló a történet, s szintén találtak zsinagógát ebből a korból a közeli Estamoa és Maón nevű helyeken is. Rombolásnak, a város felgyújtásának nincsenek nyomai, de egy idő után a köveket széthordták, a középkorban minden elpusztult, mindent belepett a gyom. S hogy hová lettek a lakók? Erre még visszatérünk, de előbb vissza a kocsiba, és irány Hurvat Anim, vagyis az egykori Anim falu romjai.
Anim
Animnál a dombtetőn egy i. e. nyolcadik századi, vaskori erődítmény emlékeztet a babiloni fogság előtti időkre, de ezt alaposan lerombolták a hódítók, a régészek könnyedén dokumentálhatták a pusztítást a nyomokból.
Aztán megint jött pár száz év nyugalom, amíg a környező nagyhatalmak hagyták, vagy el kellett tűrniük, mert nem voltak elég erősek a felszámolására. A hellenisztikus korban újra élt Anim, a római kor elején is, de a Bar Kochba felkelésben lerombolták (i. sz. 132-135).
Aztán volt egy utolsó, viszonylag békés korszak a negyedik és hetedik század között, a bizánci időkben. Ismét élhettek itt zsidók, a ma is álló csinos kis zsinagóga az ő emléküket hordozza. Ekkor már két Anim volt, volt egy fölső, keresztény falu is a szomszéd dombtetőn, ott keleti tájolású templomot ástak ki az archeológusok.
Aztán a hetedik és a tizedik század között különös dolog történt. Hátra arc, mecsetté változtatták a zsinagógát. Néhány régi kőből dél, Mekka felé néző emelvényt, mihrábot építettek az eddig észak, Jeruzsálem felé néző bima helyett. Közben a nyomok szerint tovább túrták a szomszédos földeket, főként olajfákkal foglalkoztak, s az olajbogyók feldolgozásával.
Kérdés, hogy kik? Vajon elkergették a zsidókat, s helyükbe más költözött, vagy a közösség áttért muzulmánnak? Rombolásnak nyoma nincs. Egyik ismerősöm mesélte, aki a hetvenes években a cégnél – a Sin Betnél – dolgozott, hogy errefelé akkoriban a muzulmán asszonyok egy része péntekenként bevonult mindenféle barlangokba, ahol gyertyát gyújtottak. Maguk sem tudták miért…
A tizedik századtól mindenesetre nyoma veszett a falu lakóinak, s lassan tönkrementek az olajfa-ligetek. Félnomád életmód vette kezdetét ezen a vidéken, nyaranta itt legeltettek a környező muzulmán törzsek, telente meg a Negev lankáin.
Szuszia
Sok érdekeset láttunk, de van itt egy még érdekesebb hely, Szuszia, úgyhogy be a kocsiba, alig pár kilométert kell utaznunk. Szuszia nagyban hasonlít Naimra, csak sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb, és egy szó sem esik róla semmilyen írásos forrásban szemben Rimonnal, vagy Animmal, pedig ez csak egy pici falucska volt hozzá képest. Igazi rejtély, hogy az irotomán zsidók miként nem szóltak erről a jelentős városról, amelynek csodálatos mozaikpadlójú zsinagógáját feltárták, és látogathatóvá tették.
A szakemberek szerint az elbukott zsidó felkelések, az i. sz. 70-es nagy felkelés és a Bar Kochba lázadás után költözhettek ide, s csatornázott, szabályos utcái alapján előre megtervezhették, és egyszerre építhették föl a várost. A házak alatt barlangrendszert véstek a kőbe, melynek jelentős része ciszterna volt.
Oda gyűjtötték télen az esővizet, mert itt sem volt se forrás, se folyó, se patak. A barlangok egy részében a nyári hőségben nappal dolgozhattak, élhettek is. A zsinagóga és a falu gazdagsága, a héberül írt szövegek (az északra, Galileába és Golánra menekült, hellenizáltabb zsidók általában görögül írtak), valamint a rengeteg mikve alapján a régészek azt sem tartják kizártnak, hogy anno koheniták lakták a várost. A zsinagóga érdekessége, hogy egyszer csak az arab hódítás után ebből is mecsetet csináltak, de itt sincs nyoma rombolásnak. Vajon miért hagyták? Vagy addigra elmenekültek? Vagy ők maguk voltak?
És egyszer csak itt is eltűntek a lakók. Senki sem tudja hová, talán világgá mentek Irak vagy Alexandria felé. Vagy talán meghúzták magukat, itt maradtak muzulmánnak, aztán már azt sem bírták a birodalomnak egyre inkább a perifériájára kerülve, ahol nincs közbiztonság, nincs aki megvédje őket, s együtt felkerekedtek félnomád életet élni, mikor már nem volt vesztenivalójuk.
Írásos emlékek nincsenek, a régészek ennyit tudtak csak eddig kideríteni, de talán egyszer Júdea egy barlangjából előkerül ékes héber betűkkel írt történetük…
Addig is bakancsra fel, Izraelnek ez a szomorú csodája is ránk vár, hogy felfedezzük.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
