Az egyezmény alapján a választási eredmények ismeretében, a mandátumok elosztásakor az egyik pártra adott szavazatokat beszámíthatják a másik párt eredményébe, ha azok egyébként elvesznének, mert kevesebbet jelentenek egy teljes mandátumnál.
Vagyis ha mondjuk a Kék-Fehér 38,3 mandátumnyi szavazatot kapott, akkor a 0,3 mandátumot érő szavazatot hozzácsapják Liberman Izrael a hazánk pártjának eredményéhez, ami akár egy teljes szavazathoz juttathatja azt, vagy fordítva.
A megállapodást ugyan támadják jobbról-balról, de mindkét párt számára előnyös: a centrista Kék-Fehért segíti abban, hogy kikeveredjen a Netanjahu-féle „baloldali párt” megbélyegzésből, Libermant pedig a politikai vákuumból, a sem ide sem oda nem tartozó pária helyzetből menti ki, és teszi szalonképesebbé a centrista-balos szavazók számára.
Az előző választásokon a Kék-Fehér töredékszavazatok elvesztek, mert akkor még Liberman egyértelműen jobboldali pártnak számított, amely Netanjahu kormányába belép, ezért a Netanjahu leváltására megalakult Kék-Fehér nem köthetett vele megállapodást. Kötöttek volna a szociáldemokrata Munkapárttal, de akkor azt még Avi Gabaj vezette, aki – máig sem világos miért – ettől elzárkózott.
A baloldal számára létfontosságú lenne, hogy újabb hasonló megállapodások szülessenek a Munkapárt-Geser és a Merec-Deomkratikus Tábor között, különösen, mert egyébként rengeteg baloldali szavazat veszhet kárba, ha a Munkapárt nem ugorja meg a 3,25 %-os választási küszöböt.
Csak remélni lehet, hogy ezúttal egyéni sértődések és hiúságok nem akadályozzák meg az efféle szövetségek megalakítását…
