mielőtt
továbbindulna az aravából
barukh összeállít egy csomagot
azokból a ruhákból és cipőkből
amiket jeruzsálembe
már nem visznek magukkal
mert kinőtték
mert ב״ה van már újabb
jobb
barukhnak nem természetes
hogy van újabb
jobb
az ב״ה
az örökkévalócskának köszönhető
köszönendő
meg azoknak
akik barukh és családja előtt
jöttek ide
az országba
rongyokban
ugyanúgy
mint barukh és családja
és anélkül
hogy ismerték volna
barukhot vagy családját
hazát építettek nekik
ezért a csomag
most
mielőtt tovább indulna
azoknak a nincstelen nyomorultaknak
akik ezután érkeznek majd
az országba
barukh nem ismeri őket
barukh ismeri őket
barukh semmit nem tud róluk
barukh mindent tud róluk
itt hagyja nekik
fred és lelus kinőtt cipőit
itt hagyja nekik
a pólót amit fred és lelus
az első izraeli futóversenyükön kaptak
a fürdőnadrágokat
amikben megtanultak úszni
a kibuci medencében
itt hagyja a nadrágot
amit ő viselt
tizenöt évvel ezelőtt
a legénybúcsúján
amit ő viselt
az alija napján
amit ő viselt
az első izraeli munkanapján
amit úgy viselt
hogy neki is itt hagyta valaki
az üveg bort
amit a főnökétől kapott
peszach előtt
barukh most itt hagyja
az élete egy részét
valakiknek
akiket nem ismer
itt hagyja a kétségbeesés
ruhadarabjait
a remény ruhadarabjait
a félelemét
az akarásét
nem a jólét ruhadarabjait
hanem a túlélését
ezek a ruhák nem szépek
csak vannak
azoknak van rájuk szükségük
akiknek nincs
barukh ül szemben a csomaggal
az életével
pötyögi be a sorokat a telefonjába
és potyognak a könnyei
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
