Engedd meg, hogy így szólítsalak: drága. Nem azért, mert annyira kedves lennél a szívemnek, hanem mert elég sokba kerülsz nekünk.
Nézem az utóbbi évek ámokfutását, és szomorú vagyok. Olyan ígéretesen indultál. Csupa tűz, erő és hit voltál, egy igazi demokrata. Mára populista lettél, és mindent alárendeltél a hatalom megtartásának. Nem tudom, ki mondta, de igaza volt: amit nyolc év alatt nem tud megvalósítani egy politikus, azt nem akarja. Véleményem szerint nem is egészséges ennél hosszabb időt hatalmon tölteni, mert az emberek elhiszik, hogy a vezetőnek mindent lehet. Te is elhitted. És mára már nem számít semmi, csak el ne ítéljenek a korrupciós vádak alapján. A téged érő kritika nem az ország ellen szól. Csak az ellen, akivé lettél.
Fausti történet a tiéd. Eladtad a lelked.
Hiszen ha ártatlan lennél, akkor alávetnéd magad az eljárásnak. Ugyanis annak, aki ártatlan, nincs mitől tartania. Mert mi derülhet ki róla? Az, hogy nem biztosított gazdasági előnyöket némi ellenszolgáltatásért cserébe a hatalmát és befolyását felhasználva, hogy az emberek érdekeit tartotta szem előtt a haveroké helyett. Ha ártatlan lennél, nem kellene alámenned a hatalom megtartása és a börtön elkerülése érdekében olyan pártok és csoportok érdekeinek, akik szerint a Tanakh fontosabb, mint hogy megtanuljon egy gyerek két számot összeadni, vagy egy idegen nyelven beszélni. Te, aki az MIT-n és a Harvardon végeztél, komolyan egyetértesz ezzel?! Mit szólnak az egykori iskoláidban ehhez?! Bibi, nem dobhatsz oda egy egész generációt ezeknek! Nem teheted teljesen tönkre az oktatást, csak azért, mert a szélsőséges vallásosok sakkban tartanak. És ne legyenek illúzióid a szövetségeseiddel kapcsolatosan. Amint kényelmetlen leszel nekik – mert ez a pillanat is eljön előbb-utóbb, hogy még számukra is vállalhatatlanná válsz az ellened felhozott vádakkal, vagy bármilyen más okból –, elhagynak, elárulnak, lecserélnek. Nem fognak gondolkodni rajta. Nem manipulálhatod őket sem örökké, és már nem lesz mit odadobni nekik. Pontosan tudod, hogyan működik ez, te is így dobtál el mindenkit, aki nem hozott hasznot a konyhára, vagy egyszerűen csak megkritizált.
Nem oszthatod meg az érdekeid mentén a társadalmat. Mizrachiak, askenáziak, drúzok, izraeli arabok, beduinok, etiópok, keresztények, muszlimok, szekulárisok és vallásosak – mind egyenlő, és értékes részei vagyunk az izraeli társadalomnak. Senki sem előbbre való a másiknál, és egyik csoport sem élvezhet olyan előjogokat, hogy nem kell dolgozni, adót fizetni, vagy bevonulni a hadseregbe. A sokszínűség érték, akkor is, ha neked, vagy a szövetségeseidnek nem tetszik.
Nem bonthatod le a demokráciát. Vagyis megteheted otthon, a négy fal között. Nem tudom, nálatok ki dönt (sejtéseim vannak, hogy nem te, és diktatúrában élsz), de ez nem a mi dolgunk, és nem fogod velünk kifizettetni az árát. Nem számolhatod fel a bíróságok hatáskörét, nem bonthatod le a demokrácia alappilléreit, és nem biztosíthatsz magadnak mentelmi jogot. Jog előtti egyenlőség van. Nincsenek az egyenlők között egyenlőbbek.
Korábban, Magyarországon, már volt szerencsém végignézni, ahogy egy tehetséges, nagy formátumú forradalmárból, egy másik demokratából a hatalomhoz mindenáron ragaszkodó, gyűlöletkeltő, populista autokrata lett. Én nem akarok árkok mentén élni, nem akarom, hogy családok, baráti társaságok a politika miatt szakadjanak ketté. A politikusok nem istenek, a kritika és a kritikus gondolkodás nem ellenségeskedés, a hazaszeretet nem kritika nélküli imádat. Egyszer már megéltem, hogy egy ország, egy nemzet ebbe mentálisan belerokkant, és még sokáig nyögi a kritikátlan imádat, a megosztó politika súlyát. Még egyszer nem hagyom, hogy ez megtörténjen. Nem hagyjuk. Mert a keddi választások eredményének fényében úgy tűnik, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Izrael demokrácia marad minden igyekezeted ellenére.
Drága Bibi, menj, amíg még megteheted.
