Tisztelt Reuven Rubi Rivlin, Izrael Állam Elnöke!

Magyarországról alijázott izraeli állampolgárként fordulok Önhöz azzal a kéréssel, hogy egyértelműen ítélje el és tegyen mielőbbi diplomáciai lépéseket a magyar állam tisztviselője részéről a napokban a magyar kormány lapjában megjelent, tehát hivatalos álláspontnak tekinthető kijelentések miatt. Demeter Szilárd nem magánember magánvéleménnyel, hanem miniszteri biztos, akit a jelenlegi magyar kormány nevezett ki a nemzeti irodalmi múzeum élére. Cikkét emellett egy, a kormány irányítása alatt álló lapban tette közzé, tehát állásfoglalása minden szempontból kormányzati véleménynek tekintendő. A cikk angol fordítását mellékelem.

Nem a jelenlegi magyar kormánynak a demokratikus értékeket, a jogállamiságot, az emberi és politikai jogokat sértő, korrupt belpolitikája az, ami levelem tárgya. Nyilvánvaló, hogy két szuverén állam közötti diplomácia erre a területre nem terjedhet ki, ráadásul – részemről sajnos – Izraelnek ehhez nem fűződik jelenleg közvetlen politikai érdeke sem.

Azonban én úgy tudom és úgy hiszem, hogy Izrael Állam megalakulása, léte többek között azon is alapul, hogy a diaszpóra zsidóságával töretlenül jó kapcsolatban maradjon: már a Függetlenségi Nyilatkozat is kitért arra, hogy a holokauszt tragédiájának tanulsága az, hogy a zsidók egy szabad, szuverén államban élhessenek és védhessék meg magukat, emellett felhívással is fordultak az alapítók az országon kívül élő zsidók felé nemcsak bevándorlásra, alijára biztatva őket, hanem kölcsönös segítségre és támogatásra. Ennél talán még fontosabb azonban az, hogy Izrael erkölcsileg minden helyzetben – de sokszor jogszabályi normák alapján is – felelősséggel tartozik és védelembe köteles venni a diaszpórában élő zsidóságot: mind az egyéni, mind egy-egy közösséget ért sérelem, annak lehetséges veszélye esetén.

A holokauszt idején magyar zsidók százezreit pusztították el, köztük közvetlen családom tagjait. “Éjjelenként álmomban látom, amint anyám, feleségem, testvéreim s még 70 közelálló rokonom éhesen, piszkosan, csontig lefogyva bandukolnak az auschwitzi úton. A krematórium útján… Annak a tömeggyilkosságnak az orgiáját feledni nem tudom, nem akarom” – írta egy haifai túlélő rokonom Magyarországon maradt családjának, fájóan összefoglalva annak okát, miért és hogyan vált magyar zsidóból büszke izraeli polgárrá. Többek között ezért választottam én is Izraelt hazámnak, és nevelem itt gyermekeimet.

Sajnos nem először merült fel a magyar állam és képviselői részéről a zsidók ellen irányuló antiszemita, sértő kijelentések, intézkedések miatti izraeli beavatkozás fontossága. A magyar kormány nemzetközi fórumokon Izrael-barátnak tünteti fel magát, belpolitikájában az antiszemitizmus ellen elvileg zéró toleranciát hirdet – valójában azonban mindezt cinikusan és álságos módon arra használja fel, hogy ezzel “védelmet” élvezhessen olyan kijelentéseire, belpolitikai lépéseire, amelyek egyébként nem csak sértőek, kirekesztőek, antiszemiták, de a helyi zsidóság gyengítését, megfélemlítését is célozzák, a holokauszt emlékét és fontosságát relativizálják.

A magyar vezetés ilyen kettős beszéde nyomán kialakult sértő helyzet okán már szót emelt Izrael az elmúlt évek során is. Példa erre, amikor Orbán miniszerelnök a náci Németországgal kollaboráló Horthyt és korszakát dicsőítette, amikor a választások alatt Soros György ellen féktelen antiszemitizmust generáló kampányt folytatott, vagy amikor a magyarországi létrehozás alatt álló holokauszt-múzeummal kapcsolatban mind a Yad Vashem, mind Elnök úr közbeavatkozni kényszerült.

Azonban a most elkövetett féktelen antiszemitizmusra, holokauszttagadásra és relativizálásra, mártírok emlékének meggyalázására még nem volt példa magyar kormánytisztviselő részéről, de valójában egyetlen, Izraellel diplomáciai kapcsolatban álló állam részéről sem!

Egy magyar holokauszttúlélőt Führernek, az általa képviselt és támogatott – bármennyire vitatott vagy vitatható – liberális eszméket egyenesen nácizmusnak tituláló politikai vezetést lehet lesajnálni, pszichotikusnak minősíteni, a kritikusok ezt más fórumokon meg is teszik.

Azt azonban, hogy a magyar népet gázkamrában levegőért egymást tipró áldozatként, a magyarokat a nácik által emberi mivoltuktól megfosztott, meghurcolt és meggyilkolt zsidó áldozatnak tüntetik fel, akik egyben egy zsidó ember – Soros – áldozatai, nemcsak az antiszemitizmus legalantasabb kifejeződése, de a holokauszt áldozatainak olyan mértékű meggyalázása, a soá cinikus és önérdekű relativizálása, amely felett Izrael állama nem térhet napirendre. Mert ha hallgat, azzal valójában egy ellenségét emeli győztes pozícióba, és egyúttal saját legitimitását lesz kénytelen kétségbe vonni. És nem lesz, aki a (magyar) zsidókat megvédje egy újabb pusztulástól.

Halljad Izrael – mit enged meg magának a magyar kormány –, és csapj a szájára!

Borítókép: Reuven Rivlin izraeli elnök fogadja Orbán Viktor magyar miniszterelnököt az elnöki rezidencián Jeruzsálemben 2018. július 19-én – fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A levél héberül >>


A nyílt levél megírása és elküldése után értesültünk, hogy Demeter Szilárd az Origo hasábjain visszavonta a cikkét. A fent leírtakon a visszavonás véleményünk szerint nem változtat.