Kedvelem Ayman Odeh-t. Szomszédok és jó ismerősök vagyunk. Nem igazán a barátom, de apjával (aki szelíd és elragadó ember) szinte minden reggel együtt úszunk a városi uszodában.
Nem hinném, hogy Odeh a Cion szerelmese volna, de nem eszerint ítélem meg. Ő egy arab, nem várom el tőle, hogy a HaTikvát1 énekelje. Szorgalmas ember, aki az ország arab lakosai és palesztin testvérei érdekeiért harcol. Néha idegesítő, és azt hiszem, sok téma van, amin vitatkozhatunk.
Valószínű nem bíznám rá a védelmi tárcát, vagy a Sabak vezetését, de közhivatalokból való kizárása egyszerűen nevetséges. Arab egyetemet vagy kórházat szeretne alapítani, mi volna ezzel a baj? Emberünk olyan pártot javasolt az ország kormányzására, melynek 3 vezérkari főnök a vezetője, akik be akarnak vonulni Gázába – rendrakás végett. Valaki ismer ettől pragmatikusabb hozzáállást?
Bibi már összekapott vele, mert ez a politika. Hogy mondta Bismarck? „A politika a lehetőségek művészete.” Odeh palesztin államot akar mellettünk? Várjunk csak, Bibi nem ugyanerről beszélt a Bar-Ilanon?
Haifaiként, akinek Nasser, Joseph, Muhamad vagy Khalil nevű barátai vannak, a közösségi hálókon az arabokkal való együttműködés lehetőségére megdöbbenők – szörnyen viccesek. Egyszer le kellene ülniük velük és elbeszélgetni a „hummusz csipsz saláta” hármasról.
Lehetsz cionista, hűséges hazafi úgy, hogy továbbra is ember maradsz. Csak mondom.
- HaTikva – (A Remény) Izrael nemzeti himnusza ↩
