A harmadik legnagyobb pártként az izraeli törvényhozásba került Közös Lista vezetője, Ayman Odeh a New York Times-ban tett közzé nyilatkozatot pártja nevében arról, mi a céljuk Beni Ganz miniszterelnöki jelölésének támogatásával. A Haaretzben is közölt cikk fontosabb részeit idézzük:
Az izraeli palesztin arab állampolgárok döntöttek: hátat fordítanak Benjamin Netanjahu kormányfőnek, az általa folytatott megfélemlítésre és gyűlöletre építő politikának, az elmúlt évtized egyenlőtlenséget és megosztást hozó lépéseinek.
Tavaly nyáron Netanjahu bejelentette, hogy a palesztin-arab állampolgárok, akik Izrael lakosságának mintegy egyötödét teszik ki, hivatalosan is másodrendű állampolgárok: „Izrael nem minden polgárának állama” – írta Netanjahu egy Instagram bejegyzésben a Nemzetállam törvény beiktatása után. „Elfogadtattuk a Nemzetállam törvényt, és ennek alapján Izrael a zsidó nép nemzetállama, és csakis az övé”.
Az izraeli kormány minden tőle telhetőt megtett a palesztin-arab állampolgárok kiszorítása érdekében, de a befolyásunk csak növekedett. Mi leszünk a demokrácia sarokköve. Mi, palesztin-arab állampolgárok egyedül nem vagyunk képesek megváltoztatni azt az utat, amelyen Izrael elindult, de változás nem lehetséges nélkülünk. Már korábban is kifejtettem, hogy amennyiben az izraeli bal-közép pártok úgy vélik, hogy a palesztin-arab állampolgároknak is helye van ebben az országban, akkor azt is el kell fogadniuk, hogy helyük van a politikában is.
Most ezeken a pártokon van a sor – választhatnak. A palesztin-arab állampolgárok 60 százaléka adta le a voksát a legutóbbi választásokon, és a Közös Lista, az arab pártokat és a zsidó-arab pártot tömörítő koalíció 13 parlamenti helyet ért el, ami azt jelenti, hogy a harmadik legnagyobb pártlista a Kneszetben. Tőlünk függ, ki lehet Izrael elkövetkező miniszterelnöke.
A Közös Lista nevében a Kék-Fehér párt vezetőjét, Beni Ganzot ajánlom az államelnöknek a miniszterelnöki tisztségre. Ezzel a lépéssel járulunk hozzá a leginkább ahhoz, hogy meglegyen a kellő többség Netanjahu kinevezése ellen, ami véget vet politikai karrierjének.
Kollégáimmal együtt hoztuk meg ezt a döntést, ami nem jelenti azt, hogy Ganzot vagy a politikai programját támogatnánk. Tisztában vagyunk azzal, hogy Ganz nem hajlandó elkötelezni magát, a közös jövőt illető jogos politikai elvárásainkat teljesíteni, ezért nem fogunk csatlakozni kormányához.
Nekünk ennél világosabb követeléseink vannak egy közös, jogegyenlőségre törekvő közeljövőre vonatkozóan: költségvetési forrásokat szeretnénk az arab városokban és községekben dúló erőszakos bűncselekmények kezelésére, továbbá a lakásépítkezésre és várostervezési jogszabályokra, amelyek lehetővé tennék, hogy az arabok lakta településeken élőket is ugyanazok a jogok illessék meg, mint zsidó szomszédaikat. Kórházi ellátáshoz való könnyebb hozzáférést követelünk az arab lakosság részére is, és minden Izraelben élő időskori juttatásainak emelését, hogy nyugdíjas családtagjaink is méltóságban élhessenek. Ragaszkodunk egy, a nőkkel szembeni erőszak megakadályozását célzó program kidolgozásához és finanszírozásához.
Kérjük, hogy ismerjék el azokat – a többnyire palesztin-arab lakta – városokat és falvakat, amelyekben ma még áram- és folyóvízellátás sincs. Ragaszkodunk az izraeli és palesztin vezetők közötti közvetlen béketárgyalások folytatásához annak érdekében, hogy békeszerződés jöhessen létre, véget érjen a megszállás, és az 1967-es határok alapján független Palesztin állam jöhessen létre. Töröljék el a Nemzetállam törvényt, amely engem, a családomat és a lakosság egyötödét másodrendű állampolgárrá degradál.
Az elmúlt évtizedek során a miniszterelnök-jelöltek nem voltak hajlandóak egyenlőségre épülő politikai programot támogatni, ezért 1992 óta az arab vagy arab-zsidó pártok senkit nem javasoltak miniszterelnöknek. Ezúttal azonban máshogy választunk. Úgy döntöttünk, bebizonyítjuk, hogy nem lehet hátat fordítani és figyelmen kívül hagyni a palesztin-arab állampolgárokat. Az a döntésünk, hogy Ganzot javasoljuk miniszterelnöknek – anélkül, hogy csatlakoznánk egy esetleges nemzeti egységkormányhoz – egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy az ország egyetlen elképzelhető jövője egy közös jövő, és hogy a palesztin-arab állampolgárok teljes és egyenjogú részvétele nélkül nincs közös jövő.
