Két éve nem voltam fehéréjszakázni. Kiszerettem volna belőle?
Biztos, hogy nem a Laila Lavan változott meg! Talán én?
Mikor az első izraeli félévem után Tel-Avivba költöztünk, sorra lenyomtam a város buli-háromszögét (Purim-White Night-Pride) Írtam is róluk…
Na, ugorjunk neki az idén újra! Szépen nyugdíjasan, nem kell befalni az egészet egybe, mint régen!
Tuttira megyünk: Jaffo!
A buszon a város felé már buli van. Nagyobb a népsűrűség, mint péntek délben. Dalolás, röhögés. A sofőr is röhög, pedig ha az idegeire menne, az se volna meglepő. Aztán gyalog le a Jefeten. Nargile, arab édességek, sawarma illata, a fodrász előtt cigiző csajok, törökkávét szürcsölgető pasik, a kocsik közt szlalomozó rollerek, dudálás, káosz. Bemelegítésnek jó lesz.
Aki ezt nem szereti, húzzon az europid éjszakai szektorba!
Minden zenei irányzat kibök magának egy klubot, egy színpadot, szerte a városban. Az operától a technóig, a trash-metáltól a klezmerig minden van, csak közlekedni nem lehet. Beáll a város forgalma. Mindenki az utcán, és mindenki menne a saját bulijára.
Én megjöttem.
Itt állok a jaffói Abrasha Park dombjának tetején. Tel-Aviv legszebb panorámája előttem, és a Marrakesh Express nyomja azt, amit ígért. Marokkó koktél, andalúz flamencóból, berber népzenéből, francia sanzonokból, zsidó dalokból. Szépen behúz, de azért ez még a fűben heverészős periódus, bár a színpad előtt ugrálók már sejtetik, hova tart az este.
A koncepcióm: csak a jól bevált helyek. A Containerben még csönd van. Mellette a fish&chip-szes bódé csúcsra jár. 11 óra van, 9-kor szokott zárni.
Arrébb sétálok, ahová a görög bulit hirdették. Itt már pörög az est, közösen éneklik a refréneket, táncolnak. A kis-unokákat kivéve az én korosztályom, és tovább.
A Fehér Éjszaka mindenkié.
“Kiöregedtünk már abból, hogy az utcán ugráljunk!“ Ez a mentalitás Tel-Avivban ismeretlen. Nem véletlenül döntöttem úgy, hogy itt szeretnék megöregedni. Illetve megöregedni itt se szeretnék… Keressünk valami húzósabbat!
A Malabi Tropical végre belecsap a lecsóba. A Container ugrabugráló tömeggé változik. Ennél jobb élő party-zene nincs! Cumbiától a skaig minden, amire feneket lehet rázni. Egy óra van, mikor vége. A jaffói kikötőben még mindig akkora a tömeg, mint az Allenbyn egy zsúfolt délutánon.
Keressünk egy nyugisabb helyet! AHely-HaMakom! Régi jól bevált chillout, beülni az öregurak és hölgyek közé a Buena Vista Social Club marokkói-zsidó változatát hallgatni.
1/2 3-ra sem nyugszik el a város. Taxi nincs, lődörgök a busz felé. Az idén csak a kedvenc helyeim szűk merítése fért be. Aki sokat markol, az keveset fog aludni. Nekem itt a vége. Kicselezem a taxira várókat, hurrá! Irány haza!
Ez a mediterrán utcafesztivál nem tud elkopni. Csak megszoktam. A turista-ámulatot felváltotta valami otthonosság.
Eleinte furcsa volt, hogy ön- és közveszélyes részegek, junkyk helyett feldobott emberek buliznak az utcán, nem úgy, mint Pesten mondjuk szilveszterkor. A fekve-hányás és a sárgaföld helyett itt mintha inkább emelkedni akarna mindenki, ki a hétköznapokból. Bár ha ránézünk a Secret Tel-Aviv éves party-listájára, azon alig találunk hétköznapot.
Szállunk, mint a szappanbuborék. Pukk! Itt a reggel!
Kinézek az ablakon. Vannak, akik még csak most csámborognak haza. Jó reggelt Tel-Aviv! Bírd ki valahogy a következő buliig!
A szombat meghosszabbításával készülnek a döntőre a vallásosok
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
