Már nem érkeznek a mobilokra a kéretlen propaganda-tartalmak, már töröljük a laptopokról a korteskedő e-maileket. A főbb hírek most a pártvezérek koalíciós alkudozásairól szólnak.
Izraelben az első, 1949-ben tartott Kneszet-választások óta nem fordult elő, hogy egy párt meg tudta volna szerezni a 61 mandátumot, ami a kormányzáshoz szükséges a 120 tagú Kneszetben, ezért minden választást a kormányzó koalíció megalakítását célzó megbeszélések követnek.
Tekintsük át röviden az előzményeket. A huszadik országgyűlést 2015 márciusában választották meg, és 2019 novemberéig kellett volna hivatalban maradnia. De nem maradhatott.
2018 novemberében lemondott a honvédelmi tárcáról Avigdor Liberman, tiltakozásul a Hamasszal elfogadott fegyverszünet miatt, pártja, a Jiszrael Beitenu pedig kilépett a Likud vezette koalícióból. A tárcát Benjamin Netanjahu miniszterelnök vette át, amit Naftali Bennett kívánt megszerezni, és ezt feltételül szabta pártja, a Baiit Hajehudi további részvételéhez a koalícióban.
December végén a Kneszet feloszlatta magát. Ez volt a feltétele az előrehozott választásoknak, amelyre 2019. április 9-ét jelölték meg.
A döntés indokai között szerepelnek a miniszterelnök személye körül zajló hatósági vizsgálatok, a libanoni és gázai konfliktus kezelésével kapcsolatos parlamenti többség szükségessége, valamint a jesivanövendékek bevonulása körül folyó vita a koalícióban részt vevő két ultraortodox párttal.
A belpolitikai események lázas tempóban követték egymást. December legvégén Beni Ganz (az Izraeli Hadsereg korábbi vezérkari főnöke) Hoszen leJiszrael (Izrael ellenálló ereje) néven 109 taggal politikai pártot alapított. Még mindig ugyanazokban a napokban Naftali Bennett és Ajelet Saked meglepetésszerűen elhagyták a Zsidó Otthon (Habait Hajehudi) pártot, és Új Jobb (Hajamin Hehadas) néven új pártot alapítottak, amellyel a kevésbé vallásos, „nagy Izrael”-felfogású szavazókat kívánják egy táborba tömöríteni.
Alig néhány nappal később Gabi Askenazi (szintén korábbi vezérkari főnök) meglebegtette, hogy politikai porondra lép, és a Likudhoz csatlakozna.
Január derekán Beni Ganz a Hoszen leJiszrael nevében közös listáról állapodott meg a Telem párttal (Mose „Bogi” Jaalon).
Február 21-én kellett benyújtani a választásokon induló politikai listákat. Fordulat: a Hoszen leJiszrael és a Jes Atid egy Kahol-Lavan (Kék-Fehér) nevű pártban egyesítik erőiket. A pártnak három volt vezérkari főnök is tagja: Ganz, Jaalon és Askenazi.
Február 28.: Mandelblit főügyész bejelentette: törvény elé kívánja állítani Netanjahut két rendbeli csalás és bizalommal való visszaélés (1000-es és 2000-es ügy) és egy rendbeli megvesztegetés (4000-es ügy) gyanújával. Ganz legalább ügyei tisztázásáig lemondásra szólította fel a miniszterelnököt.
A választások lezajlása utáni héten a pártok vezetői látogatást tesznek Rivlin elnöknél, akinek megteszik ajánlásukat a kormányfő személyét illetően. Az államfőnek két választása van: vagy azt a jelöltet bízza meg, aki a legtöbb mandátumot szerezte meg, vagy azt, amelyiknek a legjobbak az esélyei a kormányképes koalíció alakítására. De ez a kettő nem feltétlenül ugyanaz a személy.
Rivlin most minden eddiginél nehezebb döntés előtt áll, hiszen egyik jelölt sem szerezte meg a megfelelő számú mandátumot.
Utóhang: Mandelblit főügyész október 2-ára idézte meghallgatásra Netanjahut, és ezt a jövő évben vádemelés is követheti. Az immár bukott kormányfő lemondását követelő hangok nemcsak az ellenzék felől, de a saját pártjából is hallhatók.
Ki követhetné a lassan másfél évtizede a párt élén álló, csaknem 70 éves politikust? A legtöbben Gideon Szaárt, a Likud „erős emberét” nevezik meg.
Az írás az Új Kelet újság szeptemberi számában jelent meg.
Újságíró
