Van remény? Van.
Huszonkét évvel ezelőtt, spanyolországi útját megszakítva Izraelbe sietett Husszein jordán király. A terror legújabb áldozatait gyászoló családok otthonaiba látogatott, és térdre ereszkedve kért bocsánatot országa nevében a jordán katona borzasztó tettéért. Hét izraeli család vesztette el lányát abban az osztálykiránduláson elkövetett mészárlásban, a „Béke szigetén”.
Három évvel a Rabinnal kötött izraeli–jordán békeszerződés után, és egy évvel azután, hogy egy zsidó szélsőséges meggyilkolta Rabint.
A két ország határán lévő Naharayim és Cofar népszerű kirándulóhelyet Izraelben csak a „Béke szigete” néven emlegettük. Az 1994-ben aláírt békeszerződés keretében Izrael elismerte Jordánia fennhatóságát a terület fölött, amelyet azonban 25 évig útlevél nélkül látogathattak az izraeliek. A megegyezés szerint ennek lejárta után automatikusan meghosszabbodik a „Béke szigetének” státusza, hacsak az egyik fél másként nem gondolja.
Az utóbbi években egyre hidegebb izraeli–jordán kapcsolatok egyik következményeként Husszein király fia, Abdullah, a mai jordán király elállt a szerződés meghosszabbításától.
A béketábor most elveszített egy csatát. Mégsem adjuk fel, mert erkölcsi kötelességünk hinni: megnyerhetjük a békét. Meg kell nyernünk. Hosszú még az út, sok jövendő generáció talán, de előbb-utóbb megnyerjük.
