Amikor a kormányfő nem lehet miniszter, de minisztereket nevez ki (akik nem lehetnek miniszterek)

David Bitan kinevezése miniszternek az izraeli jogrend és a demokratikus értékek egyértelmű semmibe vétele, a jogállamiság arculcsapása volt. A szabály a jogszabályok és a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján világos: nem lehet miniszter, aki ellen olyan vádirat szól, amelynek büntetése közügyektől való eltiltás. Éppen ezért Netanjahu le is mondott mind az öt miniszteri tisztségéről – majd micsoda cinizmus: miközben miniszterként a vádiratok miatt nem tevékenykedhet, minisztereket nevez ki! Ugyanakkor Bitan ellen tavaly márciusban a rendőrség vádirati javaslattal zárta le a nyomozást korrupciós vétségek miatt, ami a közügyektől való eltiltás iskolapéldája.

Esetében még azt sem mondhatjuk – hazug manipulációval –, hogy ugyan már, csak néhány kedvezőbb hangú újságcikk, baloldali hatalomátvétel az ügyészség segítségével, nincs itt semmi látnivaló. Bitan Rison Lecion polgármesterhelyettesként – a rendőrség nyomozati anyaga szerint – tizenkét esetben bizonyítottan pénzeket fogadott el építési vállalkozóktól és üzletemberektől építési engedélyekért, mégpedig több százezer sékel értékben.

Persze mondhatta Bitan, sőt teli szájjal hivatkozhatott rá, hogy nincs egyedül: a rendőrség vádirati javaslattal adta át az aktákon azóta is ülő ügyészségnek Arie Deri belügyminiszter, Jákov Licman egészségügyi miniszter ügyét (utóbbi a miniszterelnökhöz hasonlóan csalás és közhivatallal visszaélés), s mindannyian tudjuk, hogy a kormányfő ellen már lépett is egy év után a főügyész, s be is nyújtotta ellene a vádiratot.

Egy tisztességre adó, törvénytisztelő kormányban nyilván egyiküknek sem lenne helye, mindnek rég távozni kellett volna a közéletből ügyük elbírálásáig. Ennél jóval kevéssé felelős állásokra még csak nem is pályázhatnának, sehová sem, ahová be kell nyújtani a rendőrség által kiállított erkölcsi bizonyítványt: nem lehetnének pedagógusok, idegenvezetők, ügyvédek, a legtöbb helyen semmiféle közszolgák, kormányzati tisztviselők, még a legalacsonyabb szinteken sem.

Netanjahu Bitan kinevezésével azonban újabb határt lépett át a rendőrség és a jogrendszer lerombolásának, az autokrácia kiépítésének folyamatában: a többiek, őt magát is beleértve már hivatalukban voltak, amikor a nyomozás feltárta bűnügyeiket, leváltásukról kellett volna, kellene dönteni, ami a helyi jogszabályok hézagai folytán akár hosszú ideig is eltarthat.

Bitan kinevezése még ezen is túlment. Ezzel Netanjahu azt közölte mindenkivel, hogy csak egy mérce van: az ő hűséges szolgálata, kiszolgálása, és aki ezt megugorja, abból bármi lehet. Bármennyire is korrupt, bármekkora vétséget követhetett el, itt más a törvény, csak Netanjahu személyének szolgálata a fontos, és semmi más.

És itt véget ér a jogállam, és a jogállamiság. Sajnos ennek a jogállamiságot sárba taposó ügyeknek ráadásul fontos biztonsági hozadéka is lehet: ha Hágában látják, hogy már nem működnek az izraeli jogállami garanciák, akkor nagyon máshogy kezelik a palesztinok háborús bűnösséget követelő petícióit, s akár megkezdődhetnek a nemzetközi jog ellenes vagy háborús bűnös ügyek a politikai és katonai vezetők ellen, természetesen pártoktól függetlenül. Ezeket mindaddig azzal sikerült megakadályozni, hogy Izrael jogállamiságára hivatkoztunk, s hogy mi itt helyben és részrehajlás nélkül kivizsgáljuk az összes olyan ügyet, melyben jogsértés gyanúja merülhet fel. Mert ez itt ugye ” Közel-Kelet egyetlen demokráciája” – ahogyan azt maga Netanjahu is imádja hangoztatni.

Minél hamarabb véget kell vetnünk a jogállamiság lebontásának, és vissza kell térnünk a demokratikus gyakorlathoz nem csak a demokrácia védelmében, hanem Izrael elszigetelődésének és sarokba szorításának megakadályozására is . Erről legközelebb és közvetlenül március 2-án a választási urnáknál tehetünk érdemben.