tegnapelőtt-előtt
barukh úgy jött vissza
európából izraelbe
hogy nem volt benne
drive
húzóerő
tolóerő
hajtóerő
nem akart visszajönni izraelbe
és magyarországon sem
akart maradni
nem akart semmit
barukh úgy utazott vissza
európából izraelbe
hogy ment
amerre a szél fújta
ment
amerre a repülő vitte
ment
amerre a busz vitte
ment
amerre a lába vitte
ha magyarul beszéltek körülötte
arra kapta fel a fejét
ha héberül
arra
próbált belekapaszkodni pillanatokba
de nem sikerült
a sodrás
továbbvitte
az örvény
nem volt jelen
a jelenben
nem volt jelen a jövőben
és nem volt jelen a múltban sem
nem hajtotta semmi
nem űzte semmi
amikor az ember
barukh
új életet kezd
tovább nyújtózkodik
mint ameddig a takarója ér
hátrahagy mindent
amit ismer
hogy reggeltől estig
és estétől reggelig
olyan helyen éljen
amit nem ismer
nem egy dolgot
változtat az életén
hanem kétezret
kétezer
jelentős
és jelentéktelen
dolgot
nem egy
hanem kétezer
extramérföldet tesz meg
és nem csak a takaróján
nyújtózkodik túl
de az erején is
és nem csak
az új élet megkezdésének
egy-két pillanatában
hanem minden nap
felkeléstől
lefekvésig
lefekvéstől
felkelésig
minden
nyavalyás
pillanatban
nem mindenki
vannak
akik úgy hajtják bele a fejüket
új hazájuk
új életük ölébe
mintha mindig is
ott pihentették volna
nem mindenkinek
ilyen nehéz
barukh nem mondja
hogy mindenkinek
csak azt mondja
hogy neki
az
hogy
olyan
intenzitást
vár tőle
minden pillanat
ebben az új életben
olyan ugrásra-készenséget
amit drive nélkül
húzóerő
tolóerő
hajtóerő
nélkül
nem tud
egyedül
produkálni
ezért volt olyan veszélyes
a drive hiánya
amikor visszatért
európából izraelbe
örökkévalócska is látta ezt
látta
hogy rohadt nagy baj lesz
ha nem csinál valamit sürgősen
úgyhogy
elküldte
barukhhoz
zolit
a karmestert
a zeneszerzőt
aki meghívta
barukhot
tegnap estére
a koncertjére
givát brennerbe
rossini
stabat mater-ét
adta elő zoli izraeli kórusa
négy szóló énekessel
a tel avivi operaházból
egy elektromos gitárossal
egy basszgitárossal
egy dobossal
egy csellóssal
és egy billentyűssel
és ahogy ott ült barukh
a kibuci színházterem nézőterén
lassan szétáradt
az ereiben
a drive
figyelte zolit
ahogy az előadás előtt
fel-alá rohangál
a színpadon
és a nézőtéren
hogy a hangszórók
úgy szóljanak
ahogy azt ő
megálmodta
és figyelte az előadás alatt
és figyelte az előadás végén
hogy egyetlen ember
egyetlen magyar עולה
mire képes
mire lehet képes
ha egyszer
úgy hozta a sorsa
hogy távol kell élnie
európától és annak zenéjétől
és neki
magának kell
megteremtenie
itt
távol európától
a saját világát
amiben európai zene szól
ami
persze
nemcsak európai
mert itt
a kibuci színházteremben
izraeli kórussal
izraeli szóló énekesekkel
izraeli zenészekkel
és izraeli közönséggel
nem lehetne kevésbé izraeli sem
és ahogy barukh
zolit figyelte
azt
hogy mire képes
mire lehet képes
egyetlen ember
egyetlen magyar עולה
ha meg akarja teremteni
a saját világát
itt
izraelben
a világát
ami egyszerre
a sajátja
és európai
és izraeli
akkor
úgy érezte
hogy itt és most
ért véget
tegnapelőtt-előtti
visszaútja
európából
izraelbe
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
