Mindkét fél, és az amerikaiak is tudják: utoljára az Olmert kormány idején, 2009 előtt folytak valódi béketárgyalások a palesztinokkal. A Netanjahu korszakban előbb egyértelmű időhúzás és maszatolás, majd 2014-től világos szakítás, és a tárgyalások felfüggesztése zajlott.
Netanjahunak eszébe sincs bármiféle kompromisszum megkötése, vagyis nincs bátorsága erre bázisával szemben, saját széke mindennél fontosabb, s utódjára hagyja, szőnyeg alá söpri annyi más égető problémával együtt ezt a legégetőbbet is, sok-sok éve.
Ebbe az állóvízbe próbál most beletoccsantani Donald Trump béketerve, „az évszázad alkuja”, a lehető legjobb időzítéssel. Akkor, amikor a Likud nem győz háborogni, a választások előtt néhány héttel hogy is merészelnek felállítani egy mentelmi bizottságot?
A palesztinok helyből elutasítják, számukra eleve elfogadhatatlan, amit a zsidó Jared Kushner és Jason Greenblatt, és velük a nyíltan a telepeseket támogató messianisztikus zsidó, David Freedman nagykövet főzött ki együtt. Ami kiszivárgott a nagyszerű tervből, annak alapján érthető az averziójuk.
A terv izraeli szuverenitást ígér a teljes Jeruzsálemre és több mint száz Ciszjordániában létrehozott izraeli településre. Ezen túl a palesztin állam létrehozásának feltétele, hogy a Hamász terrorcsoport lemond fegyvereiről, és a palesztinok elismerik Izraelt zsidó államként, valamint Jeruzsálemet annak fővárosaként. Teljes biztonsági ellenőrzést biztosítana Izraelnek a Jordán-völgyben, és előírna néhány kisebb szárazföldi területcserét és néhány palesztin menekült befogadását Izraelben. Azt is kimondja, hogy ha Izrael elfogadja, és a palesztinok elutasítják a tervet, akkor Izrael az USA támogatásával egyoldalúan annektálhatna ciszjordániai településeket.
Nem születhet olyan palesztin vezető, aki rábólinthatna ezekre a feltételekre. Bátran kimondhatjuk, hogy halva született, mert Izraelnek egyoldalúan kedvező elképzeléseket vázolt fel Donald Trump csapata.
Az évszázad alkuját néhány napon belül bejelentik, várhatóan még a jövő keddre Washingtonba rendelt Netanjahu és Ganz megbeszélései előtt.
Azt mondják, kettő kell a tangóhoz: ha Trump Amerikájával kéne tangóznunk, táncversenyeket is nyerhetnénk, de ha egy pillantást vetünk a térképre, akkor látjuk, hogy nekünk a palesztinok jutottak, és ők inkább örökre petrezselymet árulnak, mintsem belemenjenek egy efféle alkuba. Netanjahu évek óta azt hangoztatta, hogy csakis a velük folytatott kétoldalú tárgyalások vezethetnek előre, mivel tudta, hogy erre esély sincs, oly mértékben gyanakvóak vele szemben Ramallahban, és ő oly mértékben szűkmarkú, és nem hajlandó semmiféle alkura.
Trump megpróbálhat egy hármas tangót, táncra csalogatni a palesztinokat, de ezen terv alapján ez esélytelen vállalkozás. Elolvastuk, jót mulattunk, vagy sírtunk rajta – ki-ki vérmérséklete szerint –, és már kerül is a szemétbe, annyi más, szebb sorsra érdemes terv mellé.
Most már elsősorban a kármentésen kéne gondolkodunk: mi lesz utána? A csalódott palesztinok lépnek-e, Amerika sértődötten kivonul-e innen is, ha egyszer nem kell a terve, s vajon a Holokauszt Világfórumon egyértelműen a térség gazdájaként megjelent, több mint negyven állam és kormányfőt majd egy órára megvárakoztató Putyin mit főz a boszorkánykonyhájában?
Újságíró
