Sokan óvnak az anarchiától.
Ha orvoshoz fordulunk, kíváncsiak vagyunk az orvos szakvéleményre, ha ügyvédhez, tudni akarjuk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Azonban hogy mit teszünk e szakvéleménnyel, a választás felelőssége, a miénk.
Persze mondhatjuk, hogy a parlamenti választásokon van mérlegelésre alkalma a polgárnak.
Az állampolgári engedetlenség viszont adott lehetőség két választás között is, amennyiben a kormány tevékenysége valamilyen okból elfogadhatatlan. A kritikátlan szabálykövetés, egy fokon túl veszélyes is lehet az egyénre és a társadalomra egyaránt. Történelmi példák tömege áll rendelkezésünkre ez ügyben.
Elvárható és megelőlegezhető a feltételezés, hogy a polgár képes a felelős viselkedésre. E felelős viselkedés azt jelenti, hogy az egyén adott helyzetben szabályt szeghet, és megegyezhetünk abban is, hogy a szabályok ilyen egyéni felülírása a legritkább esetben jelenti, hogy valaki elszabadult golyóként, azaz valóban anarchista módon viselkedne, inkább személyes, ámde racionális megfontolások alapján.
Egy országot érő különböző kihívások kezelésére a mindenkori kormánynak elfogadható megoldást kell kínálnia, melynek a polgárok szükséges többsége hitelt ad.
Fokozott felelősséget követelek a kormánytól, hogy tiszta szívvel követhetőek legyenek rendelkezései, és fokozott felelősséget tulajdonítok a polgárnak is, aki szélsőséges esetben, mintegy a társadalom immunreakciójaként – akár a kormány rendelkezéseivel szemben is – megvédheti magát.
Ennek tükrében szemlélem az utóbbi napok eseményeit, az ortodoxok tömeges törvényszegését.
A mindenkori polgár alapvetően szabálykövető, mert biztonságérzetét növeli a megbízható keret. A döntéseket a kormány hozza polgárai számára, és mint ahogy övé a döntés, így a felelősség is, legyen annak vonzata a harediek vagy az én engedetlenségem.
Festőművész
