Milyen jól tettük, hogy a viharos időjárás ellenére sem mondtunk le a ma reggelre tervezett Karmel piaci látogatásunkról!
Pékséget keresve, a tenger felől száguldó viharos felhő-hegyek alatt, a sikátor fölé provizórikusan kifüggesztett napellenző vásznakról a fejünkre ömlő esővíz elől menekülve, hirtelen egy sárga fényes, utcára nyitott üzlethelyiségben találtuk magunkat, ahol erdélyi kürtös kalácsot árusítottak – kis afrikai emberek.
De hisz, ez itt a kürtöst, ahogy az izraeliek ejtik a „kiortos”-t árusító cukrászat egyik üzlete!
A sikeres üzletlánc alapító tulajdonosa azóta sajnos fiatalon elhunyt. Az általa átalakított kürtös recept kicsit más. A tészta így könnyebb, kevésbé tömött és lassabban is válik szárazzá.
Micsoda vicc, nevettünk egymásra férjemmel! A kis emberek értetlenül néztek vissza ránk.
Nincs itt semmi látnivaló, mi van itt nevetni való? És még csak nem is vettek semmit…
Festőművész
