Ha a Holdat és a csillagokat annektálná, az sem mentené meg Netanjahut a bíróságtól

A „század alkujának” bemutatása és az izraeli szuverenitás várható kiterjesztése Ciszjordániában nem akadályozza meg a Netanjahu elleni büntetőeljárás lefolytatását. Eközben Ganz azt az üzenetet közvetíti a mérsékelt jobboldalnak, hogy nem kell aggódniuk, ő is végrehajtja a tervet – csupán a bírósági tárgyalások közötti ingázás nélkül. Joszi Verter írása

Számos történelmi esemény, melyet az izraeli politika szolgáltatott nekünk az elmúlt öt évtizedben, a Fehér Ház díszes termeiben vagy dús pázsitján történt. Az Egyiptommal kötött sikeres békemegállapodás aláírása, egy kevésbé sikeres elvi megállapodás a palesztinokkal, melynek tiszteletére szintén történelmi ünnepséget rendeztek az épület mellett.

Az sem volt kevésbé történelmi, amit tegnap (kedden) a Fehér Ház keleti termében láttunk, de több szempontból alapvetően különbözött a korábbiaktól: 

Először is nem volt jelen a másik fél, de úgy, hogy Ramallah nemcsak bojkottálta az eseményt, hanem kifogásainak, sérelmeinek és fenyegetéseinek rakétáit küldte a Trump által nekik szánt rémálomra. Arra a rémálomra, melyet az amerikai elnök a „század alkujának” nevez. Tényleg kreatív ez az alku: először fogad el két fél egy háromoldalú megállapodást.

Másodszor: az egyoldalúság és azonnaliság. A többszörösen átmeneti izraeli kormány, amely nem nyerte el a Kneszet bizalmát, hamarosan jóváhagyja történelmünk egyik legdrámaibb és valószínűleg visszafordíthatatlan lépését: a szuverenitás alkalmazását Ciszjordánia zsidó településeire és a Jordán-völgyre. Hacsak a főügyész meg nem akadályozza ebben.

Harmadszor: az ütemezés. Az elmúlt év harmadik parlamenti választása előtt 30 nappal Netanjahu, aki már kétszer kudarcot vallott a kormányalakításban – annak ellenére, hogy rengeteg ajándékot kapott saját Mikulásától – megkapja az összes lehetséges ajándék legnagyobbikát. Ha ez nem segít, és március 2-a után ismét nem sikerül kormányt alakítania, akkor valószínű, hogy még ez a narancssárga barát is hátat fordít neki. Trump megveti a veszteseket.

Egy további különbség az izraeli miniszterelnök személyes helyzetével kapcsolatos: Netanjahu helyzete elképzelhetetlenül drámai. Úgy epikus, mint tragikus. Shakespeare–Szophoklész utcasarok. Azon a napon, amikor megkapta a zöld fényt az USA-tól, hogy megvalósítsa saját és az izraeli jobboldal dédelgetett álmát, hogy megtegye azt, ami eddig obszcén, elképzelhetetlen és illegális volt, és szinte minden USA-kormánnyal szemben hadüzenetet jelentett volna – nagy területek bekebelezése –, vád alá helyezik. Netanjahu tudja azt, amit leghűségesebb támogatóinak még nem sikerült megemészteniük, hogy a bírósági tárgyalás meg fog kezdődni, le fog zajlani, a tanúk vallomást tesznek, a bizonyítékokat benyújtják, és még ha Trump és Kushner meg is engednék neki, hogy annektálja a Holdat és a csillagokat, és egymillió zsidó telepet állítson fel rajtuk, az sem segítene neki, nem menekülhetne el a sorsa elől.

A mentelmi jog kérdésének a nyilvánosság napirendjéről való eltűnésével a területek jövőjét érintő politikai diskurzus, a Jordániával kötött békemegállapodás veszélybe kerülése, esetleg a Ciszjordániában és a Gázában kialakuló eszkaláció lehetősége kerül az előtérbe. A múltban széles körben feltételezték, hogy ez a helyzet automatikusan Netanjahu és a Likud érdekeit szolgálja. Vajon ez a megállapítás most is igaz, amikor Netanjahura hivatalosan és véglegesen is ráillik a béna kacsa megfogalmazás, és mikor vele szemben három volt vezérkari főnök áll, akik közül az egyik legyőzte őt a legutóbbi választásokon?

A Kék-Fehér párt Trump-béketerv melletti határozott, támogató kiállásával, és a párt vezetőjének, Beni Ganznak az Egyesült Államok elnökére washingtoni nyilatkozatában tett dicsérő és elismerő kijelentéseivel arra törekszik, hogy megnyugtassa a „mérsékelt jobboldalról” áhított két ingadozó mandátumot: „Ne aggódjatok, én is végrehajtom a Trump-tervet” – mondja nekik Ganz. De felelősséggel és diszkréten, nem a jeruzsálemi törvényszéken folyó tárgyalások között ingázva. Netanjahu természetesen a másik irányból fog támadni: „Ganz az arab Közös Listától és a baloldali Merec–Geser–Munkapárt pártszövetségtől függ – mondja majd a választópolgároknak –, így még egy kecskeólat sem tud majd Izraelhez csatolni a Yerachmiel B telep dombtetőin.”

Mi tehát a történelmibb? A tegnap a jeruzsálemi törvényszéken, Izrael állam megalakulása óta először, hivatalban lévő miniszterelnök ellen benyújtott vádirat, vagy a nemsokára kezdetét vevő bekebelezési invázió? Nos, a történelemnek először meg kell íródnia, hogy ezt megtudhassuk. Netanjahu, aki a választások és az ítélet napja előtt igyekszik minden, tarsolyában maradt zseton begyűjtésére, ma Washingtonból Moszkvába utazik, hogy első kézből adja át Vlagyimir Putyin orosz elnöknek az amerikai béketerv részleteit. Legalábbis ez a hivatalos ok. Arra lehet számítani, hogy Naama Issacharral fog visszatérni, akit várhatóan szabadon engednek a börtönből, miután Putyin aláírta a kegyelmi kérelmét.

És ez is ironikus: a miniszterelnök repülőgépén együtt ül majd egy fiatal nő, aki éppen befejezte a börtönbüntetését, és egy idősebb férfi, aki szeretné nem elkezdeni a sajátját.

 Betöltés ...