Most, hogy túl vagyunk a dáridón és az eufórián, s már tudjuk, hogy szó sincs vasárnapi annektálásról, sőt az egész Trump-tervről csak egy valóban felálló kormány kezdhet majd egyáltalán tárgyalni – ki tudja mikor, ki tudja kivel, ki tudja miről –, vagyis miután már kidurrant a nagy, múlt heti Washington-lufi, érdemes lenne józanon látni, hogy mi is történt.
És ezt a racionális gondolkodást még a lánglelkű, Izraelért tűzben égő Bibistáknak is javaslom, éppen a néhány hét múlva, a választásokon sorsáról döntő Izraelért, mert tudom, hogy nekik is fontos az ország jövője.
Teljesen függetlenül attól, hogy lelkünket mélységesen fölháborítja, vagy édes balzsammal kenegeti Netanjahu személye, először is gondoljuk végig, hogy miért próbált meg a két nagyhatalom ismét látványos választási ajándékot adni Benjamin Netanjahunak? Előbb az „Évszázad alkujával”, majd Naama Iszakár győzedelmes átadásával miért próbálják mindenáron már egy éve ingadozó székébe betonozni éppen Netanjahut?
Ne legyenek illúzióink, nem varázslatos személyisége, hiúságukat legyező gördülékeny angol beszéde, valamiféle zsenialitása az ok. Moszkvának és Washingtonnak gyengesége és sebezhetősége miatt fűződik elemi érdeke Netanjahuhoz, még akkor is, ha az eheti csinnadrattában talán ez kevésbé látszott.
Mert amíg egy ellentmondásos, az ország elitjének jelentős része által el nem fogadott, bűnügyekkel terhelt, gyönge és zsarolható személy Jeruzsálem ura, addig nekik több lehetőségük lesz közel-keleti hatalmi játszmáikhoz.
Szemükben Netanjahu gyengesége a vonzó. Putyin világosan látja, hogy vele könnyebb dolga lesz mint Ganzzal – és a mögötte felsorakozott katonai szakember gárdával – lenne, amikor az oroszok szíriai befolyását próbálja növelni.
És Trump is jobb szeretne egy gyönge embert látni Jeruzsálemben, amikor megpróbálja végigvinni izolációs, kivonulási politikáját a térségből, mert tudja, hogy ha megfelelő köntösbe csomagolja, a populista Netanjahu személyével ezt is el tudja adni az evangélistáknak és az amerikai zsidóknak, cserébe néhány szimbolikus gesztusért. Jeruzsálemet már megnevezte fővárosnak, jöhet még a telepesek bármely szimbolikus követelése, de persze ha lehet, csak a deklaráció szintjén.
Ők pontosan tudják, mi az érdekük, és jó lenne, ha Izrael népe is átlátna a szitán. Ganz a nagyhatalmakkal szemben keményebben képviselné az ország javát, nem zsarolható, a biztonsági szakemberek java régen őt választotta, ő mögé sorakozott fel, s nyilván tudják, miért benne bíznak meg inkább.
Ez fontosabb a csili-vili lufiknál, melyek úgyis sorra kidurrannak, az amerikai akcentussal, színészi tehetséggel előadott semmitmondásnál. Ganz dadogva, és vaskos izraeli akcentussal, de idegen érdekektől és ki tudja milyen hátsó érdekektől mentesen dönt legalább biztonsági ügyekben, ami a tengeralattjáró-ügy nyomozati anyaga alapján a teljes korrupcióba fulladt Netanjahu-udvartartásnak még a legfontosabb, az ország elemi érdekeit szolgáló katonai beszerzések ügyében sem sikerült.
Értékesítési igazgató, Haifa
