Ó, az a magyar virtus, ó, az a magyar szellem! Ki is lehetne méltóbb képviselőd Izraelben az ország Teddi Kollekjénél?
Teddi Kolleknél, aki Nagyvázsonyban – igen, Nagyvázsonyban – született 1911-ben, és 2007-ben ment el, Jeruzsálemben.
Fogjuk most ezt a kilencvenhat évet, mint valami batyut, és próbáljuk meg megtölteni eseményekkel! Történésekkel. Eredményekkel, gondolatokkal, életörömmel. Ben Gurion tanácsadója, tanítványa, titkára – dobjuk bele, és azt gondoljuk, hogy ezzel félig megtelt.
Zsidómentő a holokauszt alatt. Ennyi bizonyára elég is lesz.
A második világháború után a születő zsidó államot támogató fegyvercsempész, aki New Yorkban egy telefonfülkéből vagy a Copacabana night-club feletti irodájából intézte a beszerzést-szállítást.
Diplomata, információcsempész. 1956-ban ő szerzi meg annak a titkos beszédnek a másolatát, amelyben Hruscsov elítéli Sztálint. Jelezve a diktátor rémuralmának végét, megváltoztatva a hidegháború lefolyását.
Kibucalapító.
Sztárok barátja – Elizabeth Taylor és Frank Sinatra kedves ismerőse.
Az Izrael Múzeum megalapítója. És a Khan Színházé, a Cinematheque-é, a Jeruzsálemi Színházé.
Nincs vége. Még mindig nincs vége. Sőt, most jön a java.
Jeruzsálem. „Teddi maga volt Jeruzsálem, Jeruzsálem pedig maga Teddi – mondta Uri Lupolianszki, a város polgármestere Kollek halálakor. A batyu szakadozik, tépődik a varrásnál – hogy fér ebbe még bele huszonnyolc évnyi polgármesterség? Hogy fér bele az, ahogy Kollek keze alatt felnőtt a város?
Hogy fér bele az, ahogy 1965-ben átveszi a romos, élettelen, csonka Nyugat-Jeruzsálem irányítását – és hogyan nő fel azonnal egy másik feladathoz 1967-ben, a keleti városrész visszafoglalásakor? Belátta, hogy Jeruzsálem kulturális-etnikai mozaikját életben kell tartani ahhoz, hogy a város fennmaradjon.
És hogy férnek bele az apró, de mindennél jelentőségteljesebb anekdoták? Az, ahogy az egyesítés után három nappal, 1967-ben Kollek azt követelte a katonai vezetéstől, hogy lássák el tejjel az arab gyerekeket.
Vagy az, hogy a telefonszámát élete végéig ki lehetett keresni a jeruzsálemi telefonkönyvből. A felesége számtalan fecnire jegyezte fel a beérkező hívásokat, Kollek pedig este, a hazaérkezése után elkezdte visszahívni a telefonálókat. Volt, akire csak hajnali kettőkor került sor – de sor került rá.
Köszönettel tartozunk neki – mindannyian. Kollek Jeruzsálem vezetésének huszonnyolc éve alatt olyan politikai hangulatot hozott létre, amelynek köszönhetően a város lakosainak többsége, minden etnikai csoport támogatta. Mindenkivel törődött. Ortodoxszal és vallását nem tartóval, muszlimmal, zsidóval, kereszténnyel. Egy bécsi úriember könnyedségével, felelősségtudatával, szolgálatkészségével végezte a dolgát. Köszönet járna neki – a fentiekért, mindenért, de főleg azért, mert megmutatta, hogy lehet ezt másképp is. Kár, hogy azóta elfelejtettük.
Ha pedig köszönetet akarnánk mondani, ne törjük sokáig a fejünket azon, hogy milyen nyelven szólítsuk meg. Magyarul jó lesz. Az összes többi nyelvet: a hébert, a németet – cionizmus ide, bécsi neveltetés oda – élete végéig csak törte. Ő a mi hatalmas, kalandregénybe illő, nagyon is magyar hősünk, Jeruzsálem Teddije.
Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>
Újságíró
