Izrael orvosai üres raktárakkal harcolnak a korona ellen. Egy olyan országban, ahol a gyermekek fele harmadik világbéli oktatásban részesül, ahol szabad a törvények ellen tweetelni, ahonnan a magasan képzett diplomások menekülnek, és ahol a vezetők szétverik a demokráciát. Még javíthatunk a helyzeten, a kormány még nem állt fel – írja Dan Ben-David professzor a yneten.
Üdvözöljük Jihije-beszeder, vagyis Rendben-lesz-országban, amely üres raktárakkal küldte csatába fiait a függetlenségi háború óta legnagyobb háborúban, azzal, hogy találékonyságukkal majd megoldják – kezdi írását Ben-David. Ennek árát csak a jövőben tudjuk meg. Ez egy olyan ország, amely harmadik világbéli oktatást biztosít gyermekei mintegy felének, akik a népesség leggyorsabban növekvő rétegeibe tartoznak, és úgy gondolja, hogy majd mindben rendben lesz, ha felnőnek. És az se számít, ha a valóságban csak egyre kisebb esélyük lesz rá életkoruk növekedésével, hogy felszámolják az oktatási hiányosságokat? Jihije beszeder.
Ez egy olyan ország, amely kórházakat épített, és a kezdeti évtizedekben sikerült ágyakat hozzáadnia a népesség növekedésének szédítő ütemében. De ez az ország utat tévesztett az elmúlt néhány évtizedben, és lehetővé tette az egy főre eső ágyak számának szabadesését. Az 1970-es évek óta az egy főre eső ágyak száma a fejlett világ legalacsonyabb szintjére esett vissza.
Az egészségügyi rendszer sok éves elhanyagolása nem csak azt jelenti, hogy az egészségügyi személyzet mögött üres raktárak vannak, hanem maga a személyzet is hiányzik. Manapság az aktív ápolók száma Izraelben az egyik legalacsonyabb a fejlett Nyugaton. És ha előre tekintünk, az ápolást tanuló végzősök száma szintén a fejlett országok alsó szintjén van. Tudomásul kell vennünk, hogy mindez azt jelenti, szükség van a rendszer nemzeti szintű helyreállítására.
Még mindig nem esett le a tantusz Rendben-lesz-országban, hogy ha elhanyagoljuk a hosszú távú folyamatokat, mindez a szemünk láttára esik szét. Következményekkel jár a kórházak évről évre növekvő túlzsúfoltsága, a felszerelés és az orvosi személyzet hiánya. Izraelben például a lakosság méretéhez viszonyítva megduplázódott az elmúlt két évtizedben a fertőző betegségekből származó halálesetek száma. A fejlett világban semmi ilyesmi nem történt.
Ezen rendkívüli mértékű növekedés eredményeként Izrael a fejlett országok élvonalába került a fertőző betegségek miatti halálozási arányban, már a jelenlegi járvány előtt. Nem csak az első helyen van, de a halálozás emiatt 73%-kal több, mint a második helyen lévő országban. A helyzet szemléltetéséül: Izraelben a fertőző betegségekből származó halálesetek száma (az Állami Számvevő szerint) évente 4000 és 6000 között van. Ugyanakkor évente 350–250 között áll a közúti balesetek halálos áldozatainak száma.
Ez egy olyan ország, amely újra és újra látja e veszély jeleit, és mégis azt mondja, hogy „minden rendben lesz”. Sőt, a helyükön hagyja a kudarcokért felelős személyeket. Ez megy nemcsak az egészségügyben, hanem minden területen. Miközben a közbeszédben lényegtelen kérdések állnak a napirenden, Izrael következetesen egyértelműen fenntarthatatlan úton halad előre – ennek összes, az állam jövőjére vonatkozó következményével együtt.
Ez egy olyan állam, amely teljes mentességet biztosít gyermekei egyötödének az általános tankötelezettség alól – efféle mentesség a fejlett világ bármely más országában a törvény által tiltott –, mert „minden rendben lesz”. Annak ellenére, hogy amikor egyre több ultraortodox megérti a felsőoktatás fontosságát, és megpróbál belépni a felsőoktatása, álmuk összeomlik a valóság falába ütközve, és legtöbbjük a főiskolák, egyetemek elhagyására kényszerül (a nők 53%-a és a férfiak 76%-a az Állami Számvevő adatai szerint), mert az állam által fenntartott iskolákban az egész nyugaton a lehető legrosszabban készítették erre fel őket.
Ez egy olyan ország, amely megengedi a családonként 7,1 gyerekkel rendelkező ultraortodox lakosságnak (az országos átlag 3,1), hogy megsértsék a többi állampolgárokra vonatkozó törvényeket, mert „minden rendben lesz”. Kit érdekel, hogy ennek a lakossági csoportnak a vezetői gyermekeik jövőjének tönkretételét követelik, és mindannyiunk jövőjét veszélybe sodorják, miközben két generáció múlva (a Központi Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint) Izrael gyermekeinek fele ultraortodox lesz, akik nem tudnak orvosokká, mérnökökké, építészekké, fizikusokká és bármilyen más olyan szakemberré válni, amilyenre egy modern országnak szüksége van. „Minden rendben lesz.”
Ki fizeti majd meg a vezetőik által rájuk rótt adót, és a hibbant vezetőink által mindannyiunkra kirótt adókat? Már ma az Izraelben fizetett teljes jövedelemadó 92%-át a népesség mindössze 20%-a fedezi, és ez egy folyamatos és fokozatos növekedés a másfél évtizeddel ezelőtti 83%-ról. Ez egy olyan ország, amelyben a hadsereg hazudott, és hamis adatokat szolgáltatott az ultraortodox toborzási adatokról, mert a politikusok nem akarják arra kötelezni az ultraortodoxokat, amit az állam megkövetel a zsidó lakosság többi részétől. Ne aggódj, „minden rendben lesz”. A kisebbséghez tartozó gyermekek majd biztos tömegesen bevonulnak, hogy mindenki mást megvédjenek…
Ha megengedik egy népességcsoportnak, hogy megsértse a közoktatási és toborzási törvényeket, akkor mit csodálkozunk, hogy létrehoznak egy olyan életmódot, amely lehetővé teszi számukra az egészségügyi törvények megsértését is? Mi közük a mindannyiunkra vonatkozó karanténhoz? Most a kórházak tele vannak ultraortodox korona-betegekkel. Sok szerencsét a nagymamádnak, és neked is, ha megfertőződik. „Minden rendben lesz.”
És ha előre nézünk, a „minden rendben lesz”-járvány messze túlmutat az ultraortodoxokon. Ez egy olyan ország, amely évtizedek óta olyan vezetést választ, amely következetesen az egyállami megoldás felé vezet, anélkül, hogy foglalkozna azzal, hogy ebben az esetben Izrael nem maradhat egyszerre demokratikus és a zsidó nép állama.
És sokan nem értik a demokrácia szót, vagy nem tették magukévá a koncepciót. Ebben az országban az igazságügyi miniszter megsérti az igazságügyi rendszert, amely fölött őrködnie kéne, a házelnök megsértette a Legfelsőbb Bíróság végzését, és a miniszterelnök, az állam vezetője, támadást intéz a jogállamiság minden szintje ellen, nem is beszélve arról a démonizációról, amelyet minden ellenfele ellen elkövetett.
És ha ez még nem elég: azok a politikusok, akiknek a fő, vagy egyetlen szlogenjük az volt, hogy a miniszterekre érvényes törvényeket a miniszterelnökökre is alkalmazni kell, most azon versengenek, miként lépjenek be kormányába, mielőtt bezáródnak a kapuk. Kit érdekel, hogy nem kell távoznia az alkalmatlan egészségügyi miniszternek, aki évek óta hagyja a rendszert rothadni? „Minden rendben lesz.” Kit érdekel, hogy a kneszet új házelnöke egy hete arra ösztönözte elődjét, hogy sértse meg a legfelsőbb bírósági végzését? „Minden rendben lesz”.
És akkor mi van, ha az állam élén korrupció, csalás és hivatali visszaélés miatti vádlott áll, aki megpróbálta – és továbbra is próbálja – irányítani a médiát, amely állítólag a demokrácia őrzője, és a végrehajtási és igazságszolgáltatási rendszert, amelynek állítólag közvetlenül a demokráciát kellene védenie?
Minden rendben lesz? Egyáltalán nem! Túlléptünk minden határt.
Ha az országot a vezetők és „természetes koaliciós partnereik” majdnem fél évszázadon át a jéghegyhez vezetik, ne lepődjetek meg, ha gyermekeitek úgy döntenek, hogy elhagyják a hajót, míg megtehetik. 2014-ben minden Izraelbe visszatért tudós mellett 2,8 tudós hagyta el az országot. 2018-ra egy a négyhez lett ez az arány – mindez az izraeli politika legújabb kaszkadőr show-ja előtt. Egy évtized alatt 50%-al nőtt a külföldön élő izraeli orvosok száma.
Az állam „természetes partnerei” a jobb és bal oldali többség, a világi, a vallási és az ultraortodox csoportok, és ebben benne foglaltatnak az ország arab állampolgárai is, akiknek jelentős része ma odaadóan zsidó betegekkel foglalkozik, mivel sem nekik, sem nekünk nincs másik hazánk. Azok az állam „természetes partnerei”, akik fejükkel tudják, és gyomrukban mélyen érzik, hogy ha így folytatjuk, akkor semmi sem lesz rendben.
Másképp is lehetne. A kormány még nem jött létre. A kormányalakítás felé csörtető politikusok gondolják újra. Gondolják át még egyszer. A koronavírus kezelésének megfelelő lépéseit kívülről is lehet, és kell támogatni. Nem a korona pusztítja el az országot, hanem az a „minden rendben lesz” érzés, amely lehetővé teszi vezetők generációi számára, hogy játszanak a tűzzel és veszélyeztessék a harmadik Szentély – Izrael – fennmaradását. Minden táborban vannak demagógok és téveszmék. Elérkezett az idő, hogy távol tartsuk őket a tévéképernyőktől és attól, hogy önkezükkel semmisítsék meg országunk jövőjét, amelyért szüleink, testvéreink és gyermekeink oly sok életet áldoztak fel.
Dan Ben-David professzor közgazdász, a Tel-Avivi Egyetem Közpolitikai tanszékének professzora, és a Root Gazdasági és Szociális Kutató Intézet vezetője.
