Miben különbözik ez a lapszám az összes másik lapszámtól? (Ugye ismerős a kérdés felépítése…) Más lapszámokat meg lehet vásárolni az újságosoknál, ez a lapszám csakis virtuálisan lehet a mienk, az önöké. Pészah közeledtével most másra is nagyon figyelünk: a koronavírusnak nevezett tizenegyedik csapás tesz próbára mindannyiunkat. Mégis reméljük, hogy ha majd ennek a járványnak vége lesz, a karanténban tanultakat eszünkbe vésve, és megerősödve térünk vissza a hétköznapokba.

Bízunk benne, hogy ezt a lapszámot később nyomtatott formában is kézbe vehetik, de addig is elküldjük önöknek e-mailben, feltesszük a honlapunkra pdf formátumban. Otthon kinyomtathatják, hogy a szülők a kezükbe foghassák, odakerülhessen a kávé mellé, és így szigorú virtuális világunkat kiegészíthetjük egy kis izraeli, magyar nyelvű szórakozással. Ne csak a félelmetes híreknek vagy írásoknak legyen tere!

Új Kelet címlap
Új Kelet címlap – grafika: Horváth Nehab Kit

Ezt a döntést, mellyel a rendkívüli állapotokhoz alkalmazkodunk, a szerkesztőségi csapat közösen hozta. Önök, kedves olvasóink, pontosan tudják, hogy 2015 óta az Új Kelet nem a régi, a szerkesztőség pedig önkéntesekből áll. Szórakoztató magazint írunk és szerkesztünk. Professzionális közlésre törekszünk, és igyekszünk kielégíteni az egyéni és a közösségi igényeket egyaránt. Mostani számunkban, stílusosan, közösségeket és sorsközösségeket mutatunk be. Arie Singer az egykori kibucra emlékezik, nosztalgiával és kritikusan, Berger Gabi megindító képriportja az idősek egyik közösségét mutatja meg, melynek tagjai még elég fiatalok, hogy flamencót táncoljanak… Borgula András az igazi családi korona-közösségről szól, az izraeli és a magyar LMBTQ közösségeket Steiner Kristóf hasonlítja össze, Silló Sándor marokkói zenélőkről ír, Szalai Anna készülő könyvében pedig az izraeli magyarokról. Olvasószerkesztőnk, Bedő J. István könyvajánlói mellett olvashatnak Kasztner Rezső romániai éveiről Olosz Levente tollából. Egyik új szerzőnk, Szekeres Hanna a Trump béketervről gondolkodik, Gilad Gur pedig az új világrendről fantáziál. Mostani számunkat az elmaradhatatlan Schnapp Lea, Róna Éva, Halmos László, Halmos Sándor, Nimrod Dagan és Avi Ben Giora írásai gazdagítják.

Ám a jövőbe vetett, derűs tekintetünket elfelhőzi, hogy elveszítettünk egy régi barátot, kollégát. Markovits Mária, az Új Kelet újság hű támogatója, kolozsvári nagykövete, sok-sok témánk ötletgazdája, szeretett szerzőnk január 19-én hirtelen-váratlan itthagyott bennünket.

Ibinek, ahogy mi hívtuk, az egyik hobbimunkája volt az Új Kelet azután, hogy évekig szerkesztette az Izraeli Szemle folyóiratot. Komolyan vette szerkesztőségünket, örült a szíve, hogy megpróbáljuk visszaállítani az újság régi magas színvonalát, amihez ő is sokat tett hozzá, ugyanis életeleme volt a magyar nyelv (meg a román, meg a héber) és az írás. Megbízható tudása híres volt az izraeli magyar jisuvban. Hatalmas műveltsége igaz zsidóvá tette őt, aki férje révén érkezett az Országba. Tirokriga volt az email-címe, ezt gyerekei nevének kezdőbetűiből intarziázta össze. Róbertet korán elvesztette, de Tibor, Kriszti és Gabi továbbviszik üde, derűs személyiségét. Ibivel sosem éreztük, hogy más korosztályból lennénk, pajkos tekintete és szellemes riposztjai állandó derűt hoztak az életünkbe. Mintha mindig mindenütt jelen lett volna: részt vett az izraeli magyar eseményeken, a közelmúltban Kolozsváron, a zsidó szimpóziumon mutatta be lapunkat. Inspirált bennünket, mesélt, és történeteit nemcsak élveztük, hanem okultunk is belőlük. Szerénységével néha az őrületbe kergetett, természetesnek vette (mintha nem is érzékelte volna), hogy szinte hátországként gondoskodott rólunk.

Most, hogy egy egész rovatot szentelünk az emlékének, és helyette már a gyerekei írtak oldalainkra, biztosan megdorgálna bennünket: „Ugyan már, nem én vagyok a fontos, hanem az írás!” Mi pedig azt mondanánk: „Drága Ibi, sírt az ég és sírtunk mi is, de valahogyan csak talpra kell állnunk, nehéz kimondani: az elvesztésed után!”

Felállunk, és kinyújtott karral megyünk tovább, ahogyan őseink tették a pusztában. Ahogyan Izrael, Magyarország és az egész világ teszi majd, ha a járvány véget ér. És talán már közben is.

Most a világ jelszava: Maradj otthon! Otthon pedig jó olvasást és kellemes morfondírozást!