Tizenöt hónapnyi vajúdás után megszületni látszik az új izraeli kormány. A baloldali–jobboldali, liberális–konzervatív, illetve zsidó–arab ellentétek közel másfél éven át tartották patthelyzetben a törvényhozást, mivel egyik oldalnak, pártszövetségnek sem sikerült többséget szereznie a Kneszetben.
A politika hatalomért folyó harc végül a már több mint tizenegy éve hatalmon lévő Benjamin Netanjahu totális győzelmével ért véget, bár még át kell küzdenie magát egy-két kisebb konfliktuson a miniszteri székek elosztásánál.
Az áttörést az hozta, hogy a 33 mandátummal rendelkező, centrista Kék-Fehér pártkoalíciót Beni Ganz szétrobbantotta, és 15 mandátumot számláló pártjával csatlakozott Netanjahuhoz.
Ezzel lényegében megszegte összes választási ígéretét, legfőképpen azt, hogy nem ül egy kormányba Netanjahuval. A váltást a koronavírus okozta vészhelyzettel magyarázza, de valójában ennél sokkal összetettebb lehet döntésének oka. Jelenleg csak találgatni lehet ezekről az okokról, talán néhány hónap elteltével lehet majd visszatekinteni és megpróbálni megérteni. A koronavírussal való küzdelem biztosan nem elegendő indok, hiszen a kormány jelenleg is harcol ellene, döntéseket hoz, fontos lépésekről határoz. Az izraeli politikai kultúra nem engedi, hogy ilyen helyzetben az ellenzék szándékosan akadályozza a kormány munkáját, mint ahogy háborús helyzetekben is mindig kiáll a kormány mellett.
Annak ellenére, hogy az izraeli média hatalmas meglepetésként tálalta Ganz lépését, igazából már hónapok óta lehetett erre számítani, illetve a lehetséges forgatókönyvek egyike volt. Nem titok, hogy a Kék-Fehér pártszövetségen belül egyre komolyabb volt a feszültség a Lapid és Yaalon vezette centrista szárny és az inkább jobbra húzó Ganz között. A Kék-Fehérek miniszterelnök-jelöltje már az előző választási fordulóban is szívesebben kötött volna alkut a Likuddal egy új választási kör helyett. Kétségtelen, hogy sem a gazdaságnak, sem a társadalmi feszültségeknek nem tenne jót egy újabb forduló, amit most a koronavírus árnyékában igen nehéz lenne megtartani. Ugyanakkor számtalan lehetőség áll a Kneszet rendelkezésére, hogy áthidalja ezt a problémát. Hozhatnának törvényt az átmeneti kormányzás meghosszabbítására a veszély elmúlásáig, vagy a Kék-Fehér és más ellenzéki pártok támogathatnának egy kisebbségi kormányt kívülről. De Netanjahu egyetlen megoldásba se ment bele, amiből jól látszik, hogy számára az egészségügyi vészhelyzet csupán egy eszköz hatalmának átmentésére és a bírósági eljárások alóli kibújásra. A helyzetre hivatkozva a politikai tapasztalatokkal nem rendelkező Ganzot könnyebb volt meggyőznie, mint más ellenzéki pártok vezetőjét.
Habár sokak számára a lépés nem volt meglepetés, az időzítés mindenképp az, és ez teszi nehezen megfejthetővé Ganz stratégiáját, politikai szándékát. A Netanjahu leváltását szorgalmazó pártoknak ugyan nem volt többségük kormányalakításhoz, mert a 15 mandátummal rendelkező arab pártok semmiképp sem akartak részt venni a kormányban, és ezt a Kék-Fehérek egy része, valamint a Libermann vezette jobboldali párt is visszautasította, de a Kneszetben megvolt a törvényalkotáshoz szükséges 61 fős többségük. Ezt kihasználva több törvényjavaslatot nyújtottak be, melyek arra irányultak, hogy megakadályozzák súlyos bűntettekkel vádlott személy kormányalakítását. Így megdönthették volna Netanjahu több mint egy évtizedes hatalmát, és utat nyithattak volna több lehetséges koalícióalkotás felé. Mikor Netanjahu elveszíteni látszott a politikai háborút, épp kihívója sietett segítségére, nem is a 90. percben, hanem inkább már a hosszabbításban.
Ki mit nyert Ganz lépésével? A jobboldal egy újabb választási győzelmen van túl, kormányt alakíthat, és tovább vezetheti Izraelt. A Likud vezetésével a vallásos pártok megtarthatják pozíciójukat, míg a politikai tapasztalattal rendelkező, kemény politikai harcokat felvállaló Libermann vezette jobboldali szekuláris pártot lecserélték a politikai tapasztalatokkal nem rendelkező Ganz pártjára. De az igazi győztes Netanjahu, aki szinte minden célját elérte: maradhat kormányfő, megakadályozta az ellene születendő törvényjavaslatok megszavazását, valószínűleg sikerül majd jegelnie az ellene folyó bírósági eljárásokat, és sikerült szétvernie az elmúlt évtized legjelentősebb ellenzéki erejét. Győzelme totális.
Nehezebb megmondani, hogy mit nyert ezzel Ganz. A választói nagy részét minden bizonnyal elvesztette, hiszen a rá szavazók nagy többségben nem csak Netanjahu leváltására szavaztak, hanem a Likuddal szövetségben lévő ortodox pártok ellen is. A Likudtól féltik a demokráciát, míg a vallásos pártoktól a szekuláris államot. Igaz, Ganznak és pártjának sikerült kiharcolni néhány fontos minisztérium vezetését, de a koalícióban kisebbségben lesznek, és gyengék az egy évtizede olajozottan működő jobboldallal szemben. Ganz felelős államférfiként próbálja pozicionálni magát, aki a vészhelyzetben egóját félretéve és az ország érdekét egyéni érdekei elé helyezve lehetővé tette a gyors kormányalakítást. Ez elfogadható narratívának tűnhet, de mint korábban említettem, az egészségügyi vészhelyzet kezelésére ehhez nincs szükség, és a hosszú távú politikai stabilitás is elérhető lett volna Netanjahu semlegesítésével.
A megalakulandó kormány politikájában nagy változás nem várható az előző évekhez képest. A nagy politikai harcok a bíróság és a törvényhozás közötti kapcsolat, továbbá az egyház és az állam kapcsolata körül zajlanak majd.
Nagy kérdés, hogy sikerül-e a miniszterelnöknek pauzálnia az ellene folyó eljárásokat, amihez törvénymódosításra van szükség. Nem lehet tudni, hogy milyen megállapodás született erre vonatkozóan a Kék-Fehérek Ganz vezette része és Netanjahu között, de Ganz ígéretet tett arra, hogy ebben a kérdésben nem enged a miniszterelnök nyomásának. Az egyik lehetséges megoldás, melyet több politikai elemző is felvetett, hogy az egy év múlva esedékes államelnök-választáson Netanjahu a kormánypártok jelöltje lesz. Ezzel a bírósági ügye hosszú időre parkolópályára kerülne, mivel az izraeli törvények alapján az elnök védettséget élvez. Ezzel igen hosszú időre megoldódna Netanjahu személyes problémája, a Likudon belül pedig megkezdődhetne a harc utódlásáért. Lehet, hogy Ganz erre pályázik, de komoly esélyeket ma senki se jósolna neki.
Az ellenzéki oldal nagy kérdése, hogy megmarad-e a Yesh Atid és a Telem (a Kék-Fehér szövetség kormányon kívül maradt pártjai) támogatottsága, és képes lesz-e Lapid és Yaalon erős kihívót állítani a Likudnak a következő választásokon.
Az írás megjelent a 168 órában is.
Újságíró
