Az eperfa alatt, idegen tekintetektől rejtett piciny virágoskertünkben ér a jeruzsálemi szirénaszó.
Meggyilkolt rokonaimra gondolok. Utolsó éveik jogfosztott, megvetett voltára. A kirekesztő társadalom embertelen közönyére. A cinkos némaságra, a véres együttműködésre.
A végső napok sikoltó őrületére. Utolsó perceikre a gázkamrában.
Rettentő gondolat szorongat. A zsidó nép újjászületését szörnyű véres áldozat előzte meg.
Szirénaszó. Néma gyászban egyesülve, meggyilkolt áldozatok millióit idézzük most ide. Akik sosem látták meg Ciont.
Visszamenekülök a jelenbe. Virágfényes napsütés. Pici gyermekeimre nézek. Boldogok. Hogy mondjam el nekik?
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
