Mai kirándulásunk először a politikusok hatalmát olykor korlátozó, és ezért a jelenleg hatalmon lévő jobb szélen gyűlölt, és ugyanezért a baloldalon nagyra tartott Bagac épületébe vezet. Merthogy a Bagac nemcsak az alkotmánybíróságként is funkcionáló legfelsőbb bíróság épülete, hanem egyben látogatható látványosság is. Szintúgy a kneszet, oda is benézünk. Ma nem kell bakancsot húznunk, “rendes” cipő is jó lesz.
Gyorsan járjuk körbe, teljes pompájában és méltóságában, még mielőtt a következő két hétben villámszavazásokkal a kneszet alaposan megcsonkítja jogköreit a Netanjahu-Ganz egyezmény értelmében. Minek az a fránya alkotmányosság, ha egyszer egy populista politikus menteni próbálja az irháját?
A Bagac 1992-ben költözött Jeruzsálem belvárosából, az orosz negyed egyik lepukkant épületéből mai, méltóságteljes és tiszteletet sugárzó otthonába. Így végre egymás mellé került a demokrácia három alappillére: a bíráskodás, a végrehajtás és a törvényhozás, vagyis a bíráskodás legfőbb grémiuma, a Bagac, a végrehajtó kormányzati negyed, és a törvényhozó kneszet.
Az 1986-os nemzetközi pályázaton a Karmi testvérek, Ada és Ram Karmi tervei győztek, tehát a Rotschild család Jad Hanadiv nevű alapítványából megindulhatott az építkezés. Rögtön a bejáratnál, balra amolyan szocreálos festmény emlékeztet a tervezőkre, az adományozókra, az akkori politikai vezetőkre, és persze magára a bíróságra, bírákra is.
A Bagac palotát szokás amiatt ostorozni, hogy nem eléggé funkcionális, de szépségét még senki sem vonta kétségbe. Egyszerű, Jeruzsálemben tipikus anyagokból építették, s építészeti nyelve dialógust folytat több ismert helyi épülettel és a dicső múlttal, még a Szentéllyel is. Kertjének formája az Austen Harrison tervezte, harmincas években épült Rockefeller múzeumra hajaz, ami viszont a Szentély udvarát idézi fel.
A festmény megcsodálása után széles lépcső vezet fel az emeletre, ahol a tárgyalótermek vannak. A lépcső oldalán jobbra a Siratófal köveire emlékeztető fal áll, s szemben Jeruzsálem egyik legjobb kilátóhelyén állunk, ahol a hatalmas üvegfalakon túl a mai város nyüzsgő életét nézhetjük, persze benne először is Nahlaot negyedének 19-század végi házait. Minden együtt, ezeréves történelmi hagyomány, cionista újjászületés, és a mai élet, persze építészetül, s szinte kő-költeményben elmondva.
Fent az emeleten, jobbra egy gyönyörű könyvtár az összes létező törvénykönyvvel. Innen nyílik a folyosó az öt, egymáshoz hasonló, de kicsit mégis más, elegáns tárgyalóteremhez. Ezekben üléseznek a legfelsőbb bíróság bírái, akiknek kinevezési jogát egyre jobban maguknak követelik a jobboldali politikusok, hogy szép új világot teremthessenek segítségükkel, vagy legalábbis ne akadályozzák meg őket semmiben. A termeket természetes napfény világítja be, s ezeknek szerkezete is a Szentélyt idézi. Korunkban a vallási vezetés helyébe a jogrend, a földi igazság lépett, a mai kohen hagadol pedig a bíróság elnöke – sugallják.
Azt remélve, hogy így is marad, kisétálunk az épületből, s egy csodálatos rózsalugasban találjuk magunkat. Igen, ez itt a híres rózsakert. 2003-ban a világ 11 legszebb rózsakertje közé választották. 1981-ben nemzetközi rózsakiállítást rendeztek Jeruzsálemben, (igen, pont mint Örkénynél), és utána nem tudták mi legyen az országok különleges kertecskéivel. Úgyhogy megtartották, szépítgették, és ma ez a nemzetek rózsakertje a világ minden részéből való rózsákkal, több mint 400 fajtával.
Ami egyenesen át is vezet minket a szintén látogatható kneszetbe. Azért a bejárattal szemben előbb nézzük meg a bronzszobor-Menórát, a britek engesztelő ajándékát, amivel 1956-ban szándékuk szerint teljesen helyrehozták a két világháború közötti mandátum időszak minden fiaskóját. Ez a mi Feszty-körképünk, rajta mindenki, aki számít, a Bibliától egészen az államalapításig. Mindent tud, amit egy ilyen történeti tárgyú megrendelt alkotásnak tudnia kell. De egy milliméterrel sem többet…
És végre itt a kneszet, alkotmányosságunk másik pillére, ahol a törvényeket hozzák. Neve a kneszet hagdola, vagyis a nagygyűlésből van, ami a zsidó hagyomány szerint 120 írástudó, bölcs és próféta csoportja volt, akik a próféták korának végétől üléseztek egészen a rabbinikus judaizmus kifejlődéséig, kb. i.sz. 200-ig.
Ez az intézmény nevezi ki az államelnököt és ellenőrzi a kormányt, persze a törvényhozás mellett, mert törvénykezik is. Izraelnek máig sincs alkotmánya, alaptörvényekben kezdték el rögzíteni a legfontosabb törvényeket, de még igencsak szivacsosak ezek a jogszabályok. De most ne ezekkel a lényegtelen részletkérdésekkel foglalkozzunk, hanem az épülettel.
1966-ban, augusztus 30-án adták át 6000 illusztris méltóság jelenlétében. 44 parlamenti elnök és 47 diaszpórabeli zsidó közösség képviselője utazott ide a szép kék-fehér szalag átvágására. Persze ezt is a Rotschildok fizették. Előtte Jeruzsálem belvárosában, még előtte – a függetlenségi háború idején – az akkori tel-avivi operában üléseztek a bölcs honatyák, és a lelkes honanyák.
1957-ben írták ki a nemzetközi pályázatot az épületre, amit a Lengyelországban született német-zsidó építész, Joseph Klarwein nyert meg. Persze sokan támadták a terveket, hogy uncsi és nem elég modern, s még csak nem is zsidós, merthogy leginkább a görög Parthenonra hasonlít szerkezetileg. Mások szerint viszont éppen hogy modern, kiválóan alkalmazza a vasbetontechnológia vívmányait, egyszerre klasszikus és újszerű, és négyszög alapjával jelzi: mind egyenlőek vagyunk (voltunk napjainkig) a törvény előtt.
Kinek a pap, kinek a papné. Nekem nagyon bejön ez az egyszerre múltba révedő, de ugyanakkor újszerű struktúra, tetszik egyszerű és alacsony négyszögletessége, ha lehet ilyet mondani földhözragadtsága, kicsit olyan is mint egy stilizált sátor, ami a nomadizáló zsidó ősatyákat is bevonja a cionista álomba, és a posztcionista ébredésbe.
Ha elült a korona, javaslom kedves Olvasóinknak, hogy maguk is sétáljanak be, előre be kell jelentkezni, de szabad látogatni, és ki-ki alakítsa ki véleményét. Aztán bent nézze meg a Chagall szőttest a falon, és ha szerencséje van, még kezet is foghat egy képviselővel, aki mindent megígér neki, aztán gondolkodás nélkül összes ígéretével ellenkezően cselekszik a választások után, és nem sül le a pofájáról a bőr.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
