Az emlékezés napján koronamentes időkben tele van a Herzl-hegyen a katonai temető, de idén csak fejben tudjuk végigjárni a nemzeti panteont, ahol Izrael egyszer volt demokráciájának és jogegyenlőségének ethoszában békésen együtt nyugszanak az elesett kiskatonák és a modern Izrael megteremtői és vezetői.
Nagyjaink temetőjének ötlete már a harmincas években megfogalmazódott persze ki más, mint a saját magáról életében utcát is elneveztető Menáhem Usiszkin fejében. Történt ugyanis, hogy már 1902-ben a Kilátó-hegyen, a Héber egyetem későbbi helyén felfedeztek egy második Szentély-beli sírt, mégpedig Nicanor sírját. Nem volt nehéz rájönni, mert rá volt írva, hogy az övé. És nagy volt az öröm, mert bizony Josephus Flaviusnál, meg a Talmudban is szerepel ez a Nicanor, az alexandriai gazdag zsidó, aki szép bronzkapukat hozatott hajón a Szentélynek Jeruzsálembe.

Úgyhogy együtt az ősi és a modern újjászületés: Usiszkin oda temettette előbb Leon Pinskert, aztán saját magát, nem bízta a véletlenre, hogy kellőképpen tisztelje majd az utókor. Pinsker nagyságát nem kell magyarázni, noha 1891-ben, még jóval Herzl cionista kongresszusai előtt hunyt el, de a Hovavéj Cion mozgalom létrehozásával nem volt kisebb cionista a nagy államálmodónál, és porhüvelye 1934-ben meg sem állt Odesszától egészen Jeruzsálemig.
Igen ám, de 1948-ban a Jeruzsálem keleti részén, ma a Héber egyetem botanikus kertjében lévő temetkezési barlangok Jordániába kerültek, és ott is maradtak egészen 1967-ig. És ugye ráadásul akkoriban nem is tudták, hogy meddig, talán örökre – gondolták.

Új helyet kellett hát keresni. Szerencsére ott volt a város nyugati felében az a szép, 834 méter magas hegy, ideális temetkezési hely. Még Herzl sem álmodhatott volna jobbat örök álmához. Elsőként az ő maradványait szállították ide 49 nyarán Bécsből. Először hozzá látogassunk el, a legkiemeltebb helyen az egyszerűségében nagyszerű, fekete síremlékhez. Később utána hozatták teljes, szerencsétlen sorsú családját, néhány éve meg egyetlen unokáját, aki a második világháború után Amerikában lett öngyilkos, utódok nélkül. Ők nem messze egy kisebb, félkör alakú részen vannak.

A temető afféle cionista panteon. Ide temetkezhet minden kormány és államfő házastársával egyetemben, valamint külön törvény alapján Teddy Kolleck, Jeruzsálem legendás polgármestere is. Különösen érdekes a Rabin házaspár rendhagyó sírja, nyilván Lea mindig is egyediségre törekvő, különleges ízlését jelzi. David Ben Guriont és Menáhem Begint azonban hiába keressük. Ben Gurion Szde Bokerben, a szakadék oldalánál a Negev legszebb kilátóhelyét, Begin pedig az Olajfák-hegyén az ősi zsidó temetőt kérte, és kapta magának.

Különleges még Jabotinsky sírhelye. Ő politikai okokból, és végakaratának megfelelően csak 1964-ben került ide, addig New York államban nyugodott egy ottani zsidó temetőben, miután Amerika földjén érte a váratlan szívroham 1940-ben.

Ha végeztünk a politikusokkal, számos különleges emlékműnél hajthatunk fejet, izraeli vagy diaszpórából Izraelbe vágyó emberek fájdalmas történeteinek sokasága tárul elénk. Erre van a Salvador nevű illegális bevándorló hajó mind a 286, szintén 1940-ben vízbe fulladt utasának emlékműve, és az 1961-ben Marokkóból jövő, s szintén 44 zsidó utasának halálával végződött Egoz nevű hajó emlékhelye.

Aztán már a katonák jönnek sorban, szinte végeérhetetlen sorokban. Köztük V, vagyis victory, győzelem alakban nyolc Zsidó Brigád ejtőernyős a második világháborúból, köztük Hanna Szenes, akinek földi maradványait 1950-ben szállították Izraelbe. Aztán sorra a háborúk: 1948, a függetlenségért öt arab országgal vívott kilátástalan, és mégis győztes háború, az 1956-os szuezi-csatornáig vezetett hadművelet, a dicsőséges hatnapos háború 1967-ben, aztán a szörnyűséges jom kipuri 1973-ban. Jött az első libanoni a nyolcvanas évek elején, aztán az intifádák, és 2006-ben a második libanoni.
És a háborúk között is sorra újabb egyen-sírok teltek meg a rajtaütések, a terrorellenes harc, a palesztin felkelések, az intifádák áldozataival. Akad itt különleges sírhely is bőven: az óváros védelmében elesetteknek sikátorszerű síremlék készült, és csak a neveket írták a falakra, hiszen a holttesteket az ostromlott várban egy tömegsír őrizte egészen 67-ig. Köztük a legfiatalabb harcos, a tíz évesen elesett Niszim Gini csontjait, aki az üzeneteket vitte az ostromlott zsidó egységek között.

Aztán van külön hely a szovjet és a lengyel hadseregben a fasiszták ellen elesett zsidó katonáknak, az 1968-ban nyoma veszett, és csak 99-ban megtalált Decker tengeralattjáró legénységének. Lehet sírni a máig ismeretlen helyen elesett és eltemetett katonák falánál, ahol csak neveik vannak felírva, a terror áldozatainak emlékművénél, és az útközben a sivatagban, Afrikában meghalt etióp zsidók emlékére emelt köveknél, névsoroknál.
Mindannyiukért hajtsunk fejet, s szóljon a sziréna hétfőn este, és kedd délelőtt.

Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.