A hiányzó higgadt hang

A közvetités hibájaként szétesett kép
Fotó: Fenyves Gabriella

Hiányzik egy ember, aki nyugodt, kiegyensúlyozott komolysággal rám néz, és ezt mondja:

“Nehéz és hosszú a demokratikus fejlődés útja, és nem tudunk átlépni az árnyékunkon.
Vannak időleges visszalépések. Mégsem szabad türelmetlennek lennünk! A tapasztalat szerint pár évtized múlva elfogulatlanul tudunk majd tanulságokat levonni az eseményekből. Az egyre fejlettebb törvénykezés révén akkor majd megkönnyítik a visszanézők dolgát a köztudatba beépült egyértelmű szabályok.”

Ahogyan például ma már érthetetlen, hogy nyolcvan-kilencven éve miként lehetett jelen hivatalos állami szinten is a primer rasszizmus, a kor gondolkodói miért nem emelték fel ellene a hangjukat már megjelenésének pillanatában? Nemcsak a tengelyhatalmak országaiban, de az Egyesült Államokban sem.

Érdekes megszemlélni a törvények és értékrendek változását a politikusok, állami vezetők vallási szertartásokon való részvételénél is. A második világháború alatt egy hadihajón, 1941-ben megrendezett Churchill–Roosevelt találkozón például mi sem volt természetesebb, mint hogy a megállapodásnak egy közös istentisztelettel adjanak nyomatékot a résztvevők. Ma már elképzelhetetlen lenne az ilyesmi egy hasonló találkozón.

A legutóbbi idők másik jelentős változását a Me Too-mozgalom tette egyértelművé. Ma már a munkahelyek után a magánszférában is számon kérhetőek jogi úton is a közös akaratot nélkülöző szexuális kapcsolatok, és ez azonnal véget vetett például a közhelyes főnök–titkárnő flörtöknek.

Ugyanígy fogunk majd egyszer rácsodálkozni arra, hogyan is engedhették egykoron, hogy egy többszörösen perbe fogott politikust újra miniszterelnöknek jelölhessenek Izraelben.

Ezek a demokráciák gyermekbetegségei. Idő kell ahhoz, amíg kiforrnak a törvények. Szinte minden egyes ilyen változást csatározások sora előz meg, az előrelépés az igazságosabb világ felé sokszor elbukni látszik, és csak hosszú évek küzdelmei szülik meg az egyértelmű törvényi változást.

Végül is lassú léptekben, de most is megfigyelhető valamely pozitív elmozdulás. Ha eltekintünk egy pillanatra rengeteg választópolgár jogos csalódottságától, amiért voksukat akaratukkal ellentétesen, a Netanjahu-kormányzat restaurálására használták fel, akkor egy csomó pozitív változásra figyelhetünk fel.

A média, az oktatásügyi, az igazságügyi minisztériumok kikerülnek a Likud vezette előző pártkoalíció kezéből, noha az utóbbi években szinte ellenkezés nélkül fogadtuk el, és éltünk együtt azzal, hogy a miniszterelnök több miniszteri szék egyidejű birtokosa volt, köztük például magánál tartotta a média-tárcát. Ennek negatív következményeit láthatjuk többek közt a most kezdődő perekben tárgyalt visszaéléseiben, például a négyezres aktában. Ahol médiaügyi hivatalával visszaélve korrumpálták egymást a Bezeq tulajdonos-főrészvényesével.

Nem, nem azt várom e nyugodt hangtól, hogy felháborodásunkat cinkos hallgatásra hűtse, hanem azt, hogy higgadtságával gátat szabjon elkeseredésünknek, türelmet, derűs erőt, kitartást adjon az előttünk álló hosszú úton.

Remélem, találkozunk ma este!

Tüntetés lesz a vészhelyzetre hivatkozva felálló, minden eddigieknél drágább, és több miniszteri tárcát kiosztó kormány ellen.
Kikar Rabin, Tel Aviv, 2020. május 9. 20:00.