Felesküdött Izrael harmincötödik, Benjamin Netanjahu ötödik kormánya.
Netanjahu miniszterelnök és Beni Ganz „csereminiszterelnök” kormányukat bemutató beszédeit számos alkalommal félbeszakították az ellenzéki képviselők Netanjahu korrupciós ügyeire emlékeztető közbeszólásaikkal.
Benjamin Netanjahu a 12-es kereskedelmi televízió egyenes adásában közvetített beszédében ismertette minisztereinek névsorát, amely meglepetésre 19 nevet tartalmazott, miközben a Kék-Fehér párt nevében Beni Ganz csak 15 minisztert nevezett ki. Ezzel megváltozott a koalíciós megállapodásban született „paritás elve”. A koalíciós szerződés szerint ugyanis egyenlő számú minisztériumot kellett volna létrehozniuk az egymást váltó miniszterelnököknek, vagyis Netanjahunak és az őt az egyezmény szerint másfél év múlva váltó Ganznak.
Netanjahu beszédében hangsúlyozta, hogy szerinte még ez a hatalmas kormány is olcsóbb, mint ha egy újabb, negyedik választást rendeznének, és szólt a nyárra ígért ciszjordániai annektálásról is, miközben Ganz nem említette ezt a lépést. Ganz elsősorban azt taglalta, hogy nem volt más választása, mint belépni a Netanjahu vezette kormányba a koronavírus-járvány által okozott válság közepette, hogy elkerülje az újabb, negyedik előrehozott választásokat.
A kormányt összesen 35 minisztérium alkotja, Izrael történetének ez a legnagyobb létszámú kabinetje. A politikusok miniszteri székekhez juttatása érdekében számos minisztériumot ketté vagy háromfelé osztottak, hogy minden miniszterjelöltnek jusson hivatali teendő. Így például az oktatási minisztérium hatásköréből kikerült a felsőoktatás ügye, önálló lett a vízügyek ellenőrzése, és a belbiztonsági minisztériumból kiszervezték a „közösségfejlesztés és támogatás” kérdéskörét.
Ezt az utóbbi hivatalt Orly Levi-Abekaszisz kapta Benjamin Netanjahutól. Levi-Abekaszisz a választásokon a baloldali pártszövetség egyik képviselőjelöltje volt, majd a törvényhozásba bejutva kivált a baloldalból és belépett a jobboldali tömbbe, és Netanjahu kormányalakítását támogatta.
Beni Ganznak egyelőre csak tizenöt minisztere lesz, ugyanis mindeddig nem talált senkit a kisebbségi tárca élére, ahová nem zsidó, hanem lehetőleg arab politikust, vagy közéleti szereplőt keres.
Az új kormányt a kneszet képviselői 73–46 arányban megszavazták. Ezután Jariv Levin volt turisztikai minisztert, Netanjahu jobbkezét, megválasztották a kneszet új elnökévé. Levin a feladatot ideiglenesen viselő Ganzot követi ebben a székben.
Az új kormány miniszterelnöke 2021. november 17-ig Benjamin Netanjahu, majd ekkortól másfél évig Beni Ganz lesz, aki addig védelmi miniszterként dolgozik. A Likud vezető politikusai közül Jiszrael Kac pénzügy-, Joáv Galant oktatási, Juli Edelstein egészségügyi, Amir Ohana pedig belbiztonsági miniszter lett.
A Kék-Fehér pártból külügyminiszter lesz Gabi Askenázi, igazságügyi miniszter pedig Avi Niszenkorn. A Kék-Fehérből kivált, önállósodott, kétszemélyes frakcióban politizáló Joáz Hendel lesz a hírközlési miniszter. A vallásos szefárd Sasz párt kapta a belügyet Arije Derivel, és a vallásos askenázi párté a lakhatási tárca Jákov Licman révén. Amir Perec, a Munkapárt vezetője gazdasági, s a párt Icik Smuli nevű politikusa népjóléti miniszter lesz.
Az ellenzék meglehetősen heterogén: soraiban ülnek a telepeseket képviselő jobboldali Jobbra pártnak, Avigdor Liberman Izrael a Hazánk nevű jobboldali nacionalista pártjának, a kettészakadt centrista Kék-Fehér egyik felének, a Jair Lapid vezette Van Jövőnek (Jes Atid) és a Mose Jaalon vezette hazafias Telem nevű pártnak a képviselői, valamint az arab pártok Közös listájának honatyái is.
Likud tömb
Benjamin Netanjahu (Likud) – másfél évig miniszterelnök, majd Beni Ganz váltja fel
Iszrael Katz (Likud) – pénzügyminiszter
Miri Regev (Likud) – közlekedési és infrastrukturális miniszter a ciklus első felében, és külügyminiszter a rotáció után
Amir Ohana (Likud) – belbiztonsági miniszter
Juli Edelstein (Likud) – egészségügyi miniszter
Yoav Galant (Likud) – oktatási miniszter
David Amsalem (Likud) – a kormányt a kneszettel összekötő miniszter
Gila Gamliel (Likud) – környezetvédelmi miniszter
Ofir Akunis (Likud) – a regionális együttműködésért felelős miniszter
Eli Cohen (Likud) – hírszerzési miniszter
Zeev Elkin (Likud) – felsőoktatási és vízügyi miniszter
Yuval Steinitz (Likud) – energiaügyi miniszter (vízügy nélkül)
Tzipi Hotovely (Likud) – a letelepedésért felelős miniszter
Tzachi Hanegbi (Likud) – a Miniszterelnöki Hivatal minisztere
Arie Deri (Sasz) – belügyminiszter, a Negev és a Galil fejlesztéséért felelős miniszter
Yakov Avitan (Sasz) – vallási szolgálatok minisztere (Sasz külső kinevezése)
Rafi Peretz (Jamina) – a jeruzsálemi ügyekért felelős miniszter
Orly Levi-Abekasis (Geser) – közösségfejlesztésért felelős miniszter
Yakov Litzman (Jahadut Hatora) – építés- és lakásügyi miniszter
Kék-Fehér tömb
Beni Ganz (Kék-Fehér) – helyettes miniszterelnök és védelmi miniszter a rotációig. A biztonsági tárca ezután átkerül Askenázihoz, Ganz pedig miniszterelnök lesz
Gabi Askenázi (Kék-Fehér) – a kadencia első felének külügyminisztere. A tárca ezután Miri Regevhez kerül, Askenázi pedig védelmi miniszter lesz
Avi Nissenkorn (Kék-Fehér) – igazságügyi miniszter
Pnina Tamano-Shata (Kék-Fehér) – bevándorlási és befogadási miniszter
Hili Tropper (Kék-Fehér) – kulturális és sportminiszter
Alon Schuster (Kék-Fehér) – mezőgazdasági miniszter
Yizhar Shai (Kék-Fehér) – tudományos és technológiai miniszter
Meirav Cohen (Kék-Fehér) – a társadalmi egyenlőségért felelős miniszter
Omer Yankelevich (Kék-Fehér) – diaszpóra-miniszter
Orit Farkash-Hacohen (Kék-Fehér) – stratégiai ügyekért felelős miniszter
Asaf Zamir (Kék-Fehér) – idegenforgalmi miniszter
Michael Biton (Kék-Fehér) – további miniszteri tárca a védelmi minisztériumban, mely polgári és társadalmi kérdésekkel foglalkozik
Amir Peretz (Munkapárt) – gazdasági miniszter
Itzik Shmuli (Munkapárt) – munkaügyi és szociális jóléti miniszter
Yoaz Handel (Derech Eretz) – kommunikációs miniszter
Az új kormány megszavazásának és esketésének idején arcukon disznóorral a kneszet előtt tüntettek a kisvállalkozók képviselői: így tiltakoztak a járvány miatt kialakult nehéz gazdasági helyzetben megszülető hatalmas kormányzat ellen.
Izraelt 508 napig korlátozott jogkörű átmeneti kormány vezette, miután sem a tavaly áprilisi, sem a szeptemberi választások után nem tudott egy politikus sem kormányt alakítani a kneszet többségének maga mögé állításával.
