Amikor Hitler a huszadik század első harmadában antiszemita programmal állt elő, nem vették komolyan, és kinevették. Amikor hatalomra került, és világos jelei is mutatkoztak, hogy tervei nem csupán nagygyűléseken elpuffogtatott frázisok, hanem gyakorlat és valóság, már késő volt. Hatmillióan estek áldozatul az akkori népirtásnak. 

Azt gondolná az ember, hogy 75 év múltán a gyilkos eszmének nincs táptalaja, nem születhet újra, nem üti fel ismét a fejét, és nem talál népes követőkre. Hiszen Európa közepén, Magyarországon valósult meg az „ipari méretű” zsidótlanítás — hathatós magyar segítséggel. A téma sokáig tabu volt, de a szellem ismét előbújt a palackból.

A magyar jogalkotók egy sor jogszabályban rögzítették, hogy aki közösség ellen gyűlöletet kelt, illetve a régi ordas (náci, nyilas) eszméket nyíltan hirdeti, bűntettet követ el, elítélhető és börtönnel büntethető. Ez azonban csak papíron van így.

A jelenlegi magyar kormányzat alatt több rasszista és antiszemita szervezet kapott „működési engedélyt”. Nyíltan hirdethették gyilkos eszméiket, sőt: felvonulhattak, garázdálkodhattak, és igyekeztek félelmet kelteni a lakosság körében. 

A magyar miniszterelnök többször is kijelentette, hogy ezekkel szemben zéró tolerancia lesz. Ám a napi gyakorlat mást mutat.

A magukat „történelmi emlékezőknek” nevezők minden év februárjában megemlékeznek az úgynevezett „kitörés napjáról”, amikor is az ostromgyűrű bezárult a német és velük szövetséges nyilas csapatok körül. Az értelmetlen védekezésben több mint hetvenezren vesztették életüket. 

Ezek a mai nácik egészen 2020 februárjáig szabadon vonulhattak és ijesztgethettek. Idén először kitiltották őket a Várból és a főváros számos más helyéről. Ám a Városmajorban megtarthatták a szokásos gyűlésüket. A rendőrség csupán elválasztó falként volt jelen, hogy elejét vegye az antifasiszták és az újnácik esetleges összecsapásának. 

A magyar kormány még csak nem is reagált az esetre. Ez azért is kínos, mivel a tüntetésen német újfasiszták is részt vettek. Pedig az ilyesmi Németországban a bíróságon folytatódik és börtönben végződik. Bizonyára igen kellemetlen lehetett Orbánnak, amikor Merkel asszonnyal találkozott.

Itt fűzném hozzá, hogy Németországban egy anarchista csoport merényletekre készült a kormány ellen, illetve több olyan célpontjuk is volt, ahol a muszlimok voltak többségben. 

Izrael miniszterelnöke többször is találkozott Orbánnal, de sosem kérte számon a magyarországi zsidóság elleni szóbeli és tettleges atrocitásokat. Élénkülni látszik a család biztonsága érdekében az alija iránt érdeklődők száma, bár a folyamat akadozik. (Hogy ennek a bevándorlási hivatal az oka, vagy más, azt nem tudni.) Pedig komolyabban kellene venni őket. Mint hírlik, a Szochnut bürokráciája sokakat elriaszt, s inkább az EU valamelyik országába mennek Izrael helyett. Így nagyobb a lehetősége annak, hogy minden szálat elvágjanak szülőföldjükkel. 

Az antiszemitizmus és a rasszizmus a háború óta soha nem érzékelt magasságokba jutott, és úgy tűnik, sem az európai közösség, sem a világ nem tesz elég erélyes lépéseket. 

Mindez 75 évvel a borzalmak után, amelyekről folyamatosan kimondjuk: Soha többé!