A leggyengébb láncszem

tavalyelőtt júliusban történt
hogy barukh budapesten
az erzsébet körúton sétált
és a corinthia szálló
földszinti üvegfalán keresztül meglátott
egy kaftános-kalapos-pajeszos
ultra-ortodox zsidót
aki a szálloda előcsarnokában
imádkozott

késő délután volt
a nap még nem ment le

barukh tudta
hogy a férfi a délutáni imáját mondja
és a tartásából és a mozdulataiból
azt is tudta
hogy a délutáni ima
melyik részénél tart–

majdnem egy évvel később
tavaly áprilisban történt
hogy barukh eilát határában stoppolt

vége volt a munkanapnak
és a busz
ami hazavihette volna
csak másfél óra múlva jött

úgy döntött
hogy inkább stoppolni kezd
a buszmegállóban
hátha felveszi valaki
és akkor hamarabb hazajut

ugyanabban a buszmegállóban
kezdett stoppolni
egy erdélyi magyar öregúr
és tizennyolc-húsz év körüli unokája is–

minden lánc
olyan erős
mint a leggyengébb láncszeme–

kis barukh tizenöt éves volt
annyi idős
mint most fred
amikor az egyik magyarórán
valamikor közvetlenül
március tizenötödike előtt
vagy után
arról kezdett beszélgetést
misius magda
magyartanárnő
hogy kinek
mit jelent
magyarnak lenni

barukh tisztán emlékszik
mintha most is ott ülne a teremben
hogy kis barukh azt mondta
hogy neki semmit
nem jelent
magyarnak lenni
hogy egyáltalán
nem érzi magát
magyarnak

barukh vándor arameus családból származik

olasz nagypapája sírjáig
már akkor is kétszáz kilométert
kellett utaznia a családnak

és a szülein és a testvérén kívül
nem volt rokona budapesten

ha kis barukh
bármelyik élő nagyszülőjével
vagy unokatestvérével
akart találkozni
legalább száznyolcvan kilométert
kellett utaznia

és már akkor is voltak
londonban
los angelesben
és németországban élő
nagynénik és nagybácsik
akik közül néhányan
fizikai valójukban is
felbukkantak néha
kis barukh magyarországán
néhányan viszont csak
családi történetekben

barukh tisztán emlékszik
mintha most is ott ülne a teremben
hogy kis barukh komolyan gondolta
hogy neki semmit
nem jelent
magyarnak lenni
és hogy egyáltalán
nem érzi magát
magyarnak

barukh arra is tisztán emlékszik
hogy osztálytársa
kiss judit ágnes
aki akkor még nem volt költő
azt mondta kis barukhnak
hogy barukh éppen ezért tipikus magyar
mert az egy tipikus magyar tulajdonság
hogy az ember
megtagadja a magyarságát

barukh tisztán emlékszik
hogy amikor kiss judit ágnes ezt mondta neki
kis barukh csapdában érezte magát
logikai csapdában

fel is röhögött
nyegle kamaszröhögéssel

szóval akkor
akár azt mondom
hogy nem érzem magam magyarnak
akár azt mondom
hogy magyarnak érzem magam
mindenképpen magyarként viselkedem?
kérdezte kis barukh
kiss judit ágnestől

igen
hangzott a válasz–

ahogy látszik
barukh azóta sem tudott
egészen megszabadulni
ennek a beszélgetésnek az emlékétől

nem szerette
hogy etnikai sztereotípiává degradálták

ráadásul egy olyan ember
aki személyesen ismerte őt

nem szerette
hogy úgy tűnt
nincs választása

mindenképpen magyarnak kellett lennie

nem szerette
mert nem érezte igaznak–

barukh magyarországon született
és nőtt fel
magyar az anyanyelve
a szüleivel
a feleségével
és a gyerekeivel
magyarul beszél
magyarul írja le
hogy mit érez
és hogy mit gondol

a corinthia szálló előcsarnokában imádkozó
kaftános-kalapos-pajeszos zsidó
pedig nagy valószínűséggel
amerikában vagy izraelben született
és vagy angol vagy jiddis vagy héber
volt az anyanyelve

és akár amerikában
akár izraelben élt
nagy valószínűséggel
olyan politikai pártra szavazott
ami annak a pártnak
a politikai ellenfele
amit barukh támogat

nagy valószínűséggel
nem hitt az evolúcióban
és a klímaváltozásban
nem hitt a nők és a melegek
egyenlő jogaiban
és egyáltalán
ellenfele volt minden olyan
társadalmi célnak
amiért barukh harcol

mégis
mégis
amikor barukh benézett
az üvegfalon keresztül
a szálloda előcsarnokába
hirtelen otthonos melegséget érzett
imádkozó testvére láttán

hiába gondolta róla
hogy egy idióta

mert ő
a kaftános-kalapos-pajeszos zsidó
barukh saját családjának idiótája volt–

barukhnak magyar az anyanyelve
a szüleivel
a feleségével
és a gyerekeivel
magyarul beszél
magyarul írja le
hogy mit érez
és hogy mit gondol

ugyanúgy
ahogy az eilát határában stoppoló
erdélyi magyar öregúr és unokája is

amikor beszélgetni kezdtek
barukhnak nem kellett
külön figyelnie
a nemek és ragok egyeztetésére
a szavak egyszerűen
kibuggyantak a száján
helyesen
választékosan
pontosan azt adva vissza
amit barukh érzett és gondolt
amikor megfogalmazta őket

mégis
mégis
amikor az öregúr
az eilát melletti hegyekre nézett
és azt mondta
hogy ezek a hegyek
csak kövek
nem lehet őket
a kárpátokhoz hasonlítani
és nem is érti
hogy a zsidók
hogyan harcolhattak annyit
ezekért a kövekért
akkor barukh ereiben megfagyott a vér

és óvatosság
és viszolygás
áradt szét
az egész testében

a megfagyott vér
szállította el minden porcikájához
az óvatosságot
és a viszolygást

mert barukh sincs odáig eilátért
és az eilát melletti hegyekért
de ezek a hegyek
akkor is
barukh családjának hegyei

ezek mellett a hegyek mellett
vonult el
mózes és a nép
amikor örökkévalócska
kihozta őket egyiptomból
és aztán egy ilyen hegyen
egy ilyen csupa kő סתם hegyen
adta át örökkévalócska
a tórát mózesnek

és persze
hogy a kárpátok szebb hegy
mint az eiláti hegyek
de a kárpátok nem barukh hegye
nem barukh családjának hegye
csak egy סתם szép hegy
amit örökkévalócska
a népeknek adott–

minden lánc
olyan erős
mint a leggyengébb láncszeme–

barukh izraeli/zsidó láncának
leggyengébb láncszemei
eilát
és a kaftános-kalapos-pajeszos ultra-ortodox

vagy bibi
és a telepesek

vagy a többi idióta

bénák
idióták

de barukh bénái
és barukh idiótái

barukh családja

míg barukh magyar láncának
leggyengébb láncszemei
az erdélyi magyar öregúr
és a sorok közé besóhajtott antiszemitizmus

vagy a himnusz
a vasárnapi húsleves
a falusi lagzi
a korona
a nagy-magyarország
trinanon
orbán viktor
a feudalizmus
és a provincializmus

mind-mind
mások
bénaságai
mások
idiótái

idegenek

ismerősek
nagyon is!
mégis idegenek

barukh ereiben megfagy a vér
a közelükben–

vajon milyen lehet úgy élni
hogy az embernek
barukhnak
nem kell
külön figyelnie
a nemek és ragok egyeztetésére
és a szavak egyszerűen csak
kibuggyannak a száján
amikor a családjával beszél?

helyesen
választékosan
pontosan azt adva vissza
amit érzett és gondolt
amikor megfogalmazta őket

vajon milyen lehet
gyalog átsétálni
az unokatestvérekhez?

vajon milyen lehet
villamossal kimenni
szerettei sírjaihoz?

barukh vándor arameus
soha nem fogja megtudni–

de amit nem tudott elképzelni
tizenöt éves korában
ott a magyarórán
hogy milyen érzés lehet
szeretni
hazájának
még a leggyengébb láncszemét is
nem rajongani érte
nem egyetérteni vele
de szeretni
valamennyire
melegséget érezni a közelében
azt izraelben megtapasztalta

facebook.com/barukhhh