Júniusban, a koronajárvány második hullámának kezdetén a kneszet megszavazott egy mintegy egymillió sékeles adó-visszatérítést Benjámin Netanjahunak. De mi is ez a pénz, a béren kívüli juttatások adója?
Az izraeli média szerint közel négyszázezret a számára kiutalt szuper biztonságos, páncélozott audik miatt kap vissza, mintegy hatszázezret pedig a cezareai ház felújítási költségei után mégsem kell befizetnie utólag.
Mi is ez az adónem? Valójában arra szolgál, hogy a munkáltatók ne tudjanak az adóhatóság megkerülésével, juttatások formájában bújtatottan béreket fizetni. Például a high tech cégek ne adjanak „ingyen” autót magánhasználatra, lakásbérletet, külföldi utazásokat, stb. dolgozóiknak, és mellé viszonylag alacsony fizetést, ezzel megfosztva a költségvetést a bérek alapján egyszerűen megszerezhető jövedelemadóktól.
Ezért ha mégis kap valaki autóhasználatot magáncélra, akkor kitaláltak rá egy táblázatot, az mennyit is érne havonta sékelben, és ezután éppen úgy be kell fizetnie a jövedelemadót, mintha valóban pénzt kapott volna a számlájára, és nem az autó lízingjét.
Vagy például ha egy egyetemen doktori fokozatot szerző diák mellesleg tanársegédként gyakorlatokat is vezet, akkor mint oktatónak nem kell tandíjat fizetnie, vagy csak részben (egyeteme válogatja), de a ha a tandíj éves összege (amit nem kellett kifizetnie) mondjuk 14 ezer sékel, akkor ennek értéke után jövedelemadót kell befizetnie, mintha kapott volna 14 ezer sékelt. Egyéb jövedelmeitől függően mondjuk olyan 2-3 ezer sékel adóba megy, amit általában levonnak az oktatás után járó béréből.
Benjamin Netanjahu nem tehet róla, hogy a Sabak kérésére jelentős értékben megnövekedett az általa juttatásként használt autó értéke, és az ezért visszamenőleg 10 évre levont kb. 400 ezer sékel be nem fizetését, vagyis az adó-visszatérítést ebben a kérdésben nem is vitatja senki. (Már attól eltekintve, hogy Izrael minden más polgárának az utolsó fillérig ki kell fizetnie az adót minden béren kívüli juttatás után.)
Viszont egészen más a helyzet a cezareai villával. Ezt a luxusingatlant egy üzletember tönkremenése miatt tartott árverezésen különösen olcsón, de igen lepukkant állapotban szerezte meg a Netanjahu házaspár. Mivel a hétvégéket ott töltik, Izrael történetében páratlan módon a hivatalos Balfour utcai rezidencia mellett követelni kezdték magáningatlanuk fenntartási költségeinek fedezését is az államkasszától, noha ezt előttük egy kormányfő, államfő, vagy szolgálati lakást kapó állami vezető sem tette meg. Ezen fenntartási költségek része pl. az ott található medence vízének finanszírozása is.
Emellett egyre nagyobb mértékű felújításokat, átépítéseket is végeztek az épületen, amit kineveztek „hétvégi kormányfői rezidenciának”, melyeket szintén kifizettettek az állammal. Ezeknek a fizetése állandó összeütközési felületet jelentett az elmúlt évtizedben a kormányfő ellátásának pénzügyeit ellenőrző hivatalokkal, de Netanjahu erőszakossága rendre legyőzte a tisztviselők ellenállását.
Ezen cezariai költségek után nekik is meg kellett fizetni a nem pénzbeli juttatásokat utáni adót, mint mindenki másnak, mint az autót kapó high techesnek vagy az óraadó PHD-s diáknak. Az állami költést jelzi, hogy csak ez az így behajtásra került „jövedelemadó” tíz év alatt hatszázezer sékelre rúgott. Ennek a visszaadását szavazta meg a kneszet csakis a miniszterelnök számára.
Tehát Izrael minden polgára számára továbbra is adóköteles minden nem pénzbeli juttatás, de Netanjahu mintegy egymillió sékelt kap az autóhasználattal együtt visszamenőlegesen tíz évre, miközben egymilliós a munkanélküliség, és a napi betevőért küzd a családok jelentős része.
Újságíró
