Ha Netanjahu tovább ragaszkodik a Kék-Fehérrel kötött egyezményét megszegő, egyéves, vagyis gyakorlatilag csak 2-3 hónapos, vagyis a mihamarabbi választásokig pénzosztogatásokat lehetővé tevő költségvetéshez, és ezért aug. 25-ig nem készül el a költségvetés, akkor automatikusan mehetünk novemberben szavazni. Miközben a Ganz követelte, és a koalíciós megállapodásban rögzített 2 éves költségvetés viszonylagos nyugalmat és gazdasági stabilitást jelentene a korona őrült helyzetében legalább jövő év végéig.
Ez a novemberi választás teljesen szürreális: százezrek hivatalos vagy önként vállalt karanténban, űrruhában számlálják a talán fertőző szavazatokat, kampányra és magára a választásokra mennek el újabb súlyos milliárdok.
Mindenki tudja, százszor leírták, hogy Netanjahu miért ragaszkodik az egy éves, valójában 2-3 hónapos, külön 2020-as költségvetéshez. Ha Ganz beadja a derekát, egy ilyennel ismét tárgyalni kellene már 2021 elején a következő költségvetésről, nem jutnának eredményre valamilyen ürüggyel, és akkor szintén automatikusan kiírnák a választásokat még 2021 novembere előtt, amikor Netanjahunak az általa aláírt megállapodás szerint át kellene adnia a stafétát Ganznak. És akkor jövőre újabb választások, már a korona után.
Netanjahu mindenáron fel akarja rúgni a koalíciós egyezményt, mert eszerint a Kék-Fehér kezében az igazságügyi tárca, és nem tudja megakadályozni jogi úton a perét. Ráadásul a Kék-Fehér rendre ellentmond, amikor újabb lejárató kirohanásait intézi a jogrend, a jogi intézmények ellen. Ha tudja, akkor a kormány átalakításával, egy újabb piszkos trükkel teszi ezt meg még az augusztus 25-i határidő előtt.
Ez miért lenne piszkos trükk, ha összejönne? Egyrészt, mert a koalíciós egyezményben leszögezték, hogy ha valamelyik párt kilép, akkor annak vezetője nem alakíthat kormányt, és ezért egy egyhetes, stróman vezette átmeneti kormánnyal tudja csak átalakítani a kormányt. Másrészt azért is piszkos trükk, mert ehhez olyan képviselőket kellene átcsábítania a 61-es többség megszerzéséhez, akik a választási kampányon azt ígérték, hogy nem lépnek be Netanjahu-vezette kormányba.
Persze az ilyen mandátumlopást már megismertük az utóbbi hónapokban, tudjuk, hogy nem szakad rájuk az ég. De bárki is lenne az a 2 új képviselő, aki a Kék-Fehér helyett biztosítaná az újabb Netanjahu-kormány parlamenti többségét, tudniuk kell, hogy ez az utolsó parlamenti képviselői állásuk, politikusi karrierjüket ezzel lezártnak tekinthetik. A Kék-Fehér zuhanása a közvélemény-kutatásokban megmutatta, hogy Izrael népe nem szereti az árulókat, akik nyíltan becsapják.
Az egész jelenlegi politikai válság, a külön 2020-as költségvetés és/vagy a kormány átalakítása a jórészt maga teremtette gazdasági válság kellős közepén csakis és kizárólag egy ember, Benjamin Netanjahu érdeke. Rajta kívül sem az új kneszetből jelentős számban kiszoruló képviselők, sem az utca népe nem akar választásokat, nem akar új kormányt. Most politika és pártok jelszavai helyett minden épeszű ember a munkahelye nyitva tartását szeretné elérni, és régi élete romjait védi.
Egy ország érdeke szemben egy ember érdekével, aki mindenáron miniszterelnök akar maradni, mert úgy gondolja, akkor nem merik elítélni korrupciós perében, vagy sikerül megakadályoznia a per folytatását. Nem csak milliárdokban mérhető az ország kára, hanem az ország pénzben ki nem fejezhető süllyedésében is: lefokozzák a hitelminősítők, s fokozatosan elszigetelődik kudarcos válságkezelése és káoszba forduló politikai helyzete miatt a nemzetközi diplomáciában.
Katonaviselt, bátor politikusok, politikusnők, nincs senki, hogy az asztalra csapjon: eddig és ne tovább? Nincs aki felálljon a Likudban, és azt mondja: BB menj haza, készülj a peredre, védd meg magad a korrupciós vádaktól a bíróságon, és ha mindent tisztáztál, szeretettel várunk vissza. Nem viheted most, negyedszer is választásokba Izrael népét!
Tényleg nincs senki, aki az asztalra csapjon?
Újságíró
