Hatodik hónapja nincsen élő zene.
A zenészek nem boldogok. Sőt boldogtalanabbak mint mi, mert nekik nem csak a kieső bevétel hiányzik, mint nekünk, de a közönség éltető ereje is.
Mi azért elélünk “konzerven”: a számítógép, a telefon, a rádió, a tv, a porszívó, a mosógép, minden zenél. De a muzsika az emberből jön, abból, aki most fél éve otthon ül, komponál, gyakorol és várja a Nagy Találkozást…
Hároméves forma kisfiú kiszalad a boltból, és meg sem áll a szaxofonig. Szinte beledugja a fejét. Ellenőrzi, honnan jön a zene. Barcza Gergő jó partner. A kiállásokban összenéz vele, aztán fújja tovább. A kis srác visszaszalad a mamához, és közli vele a felfedezését: abból az izéből szól a zene. Még rutinból lecsekkolja Barcza Noé dobjait is, de már kész az új tudás: ezek a micsodák szólnak, és a zenét emberek csinálják. Ráadásul neki.
Nem úgy, mint a kütyük, amiket eddig hallott.
Egy hallgatót már szerzett a csoda.
A jeruzsálemi önkormányzat ötlete egyszerű: a zenészeket – és az egyéb utcán fogyasztható komédiásokat – úgy próbálja támogatni, hogy utcai minifesztiválokat szervez. Ez például a Beit Lehem utca, távol a belvárostól. Ötkor a városháza sárga-mellényesei lezárták az autók elől. A hazafelé tartókat bohócok, óriásbábok, artisták fogadják. A kicsik rajzolhatnak az aszfaltra, vagy ugrabugrálhatnak a mamával, papával az utca két végén a két zenekar valamelyike előtt.
Tegnapelőtt egy másik utca vált élőzenés játszótérré, holnapután ismét új helyen bukkan fel a kulturális osztály ajándékbulija. A zenészek, komédiások persze rotálódnak. Barcza Gergő szerencséje, hogy az Eyal Golan Band és a Besh o droM mellett számos kisebb formációban játszik. Az etnozenés klubzenekarok gyakori vendége, így ebben az utcafesztivál sorozatban is gyakran előkerül a neve. Néha – mint itt – az ő balkáni zenéjét játssza a kis csapat, néha egy másik műfajban muzsikáló banda vendégeként játszhat az utcán.
Egy békebeli klubkoncert gázsijának körülbelül a fele a bevétel, de sok kicsi sokra megy.
Úgy tűnik, mindenki jól jár. Az önkormányzat elkölti a pénzt, ami az elmaradt rendezvények miatt a kasszában maradt, a jeruzsálemiek örülnek, hogy a bezárt hónapok után végre van miért kimenni az utcára. A zenészek pedig, ha nem is a megszokott körülmények között, de végre találkozhatnak a hallgatókkal, és apadó erszényük is megtelik.
Trio Barcza
Barcza Noe: dob
Noam Oxman: tangóharmonika
Barcza Gergely: szaxofon, kaval, klarinét
Utca népe! Viszontlátásra a koncerttermekben!
Fotók: Silló Sándor
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
