az én köröm

dé
barukh barátja
valamikor öt évvel ezelőtt alijázott
= kezdett új életet izraelben

vele történt meg az alábbi eset
néhány hónappal azután
hogy megérkezett ide

buszon utazott

a busz tele volt emberekkel

az izraeli buszok
általában
zsúfoltak
hangosak
és a tolakodás
nem számít rajtuk udvariatlanságnak

különösen
hogy a sofőrök
úgy vezetnek
hogy a kanyarokban
az utasok önkéntelenül is
egymáshoz paszírozódnak

szóval
dé utazott a buszon
a bal kanyarokban jobbra dőlt
a jobb kanyarokban balra dőlt
és közben azt az arab öregurat figyelte
aki néhány méterre tőle
a kapaszkodóba kapaszkodva
hol jobbra veszítette el az egyensúlyát
hol pedig balra

az öregúr
bár nem volt mai csirke
és a sofőr igazán-nagyon
temperamentumosan vezetett
azért csak tartotta magát

egészen addig
amíg ki nem ugrott valaki
a busz elé
a sofőr pedig
bele nem taposott a fékbe

mert akkor az öregúr elszállt

a keze elengedte a kapaszkodót
nem tudta magát tartani tovább
és csak repült
és repült
keresztül az utastéren

dé körbepillantott
és látta
hogy senki nem mozdul
hogy elkapja az öregurat
aki addigra már
zuhanórepülésbe kezdett

úgyhogy dé előre vetette magát
és még mielőtt
az öregúr
a busz padlójához
csapódott volna
elkapta őt

felemelte
és így tartotta
a karjában

az öregúr pedig
ráemelte fekete szemét
hálásan megrebegtette pilláit
és csak ennyit suttogott erőtlenül:

köszönöm…

amikor elmesélte barukhnak
ezt a történetet
dé sokáig háborgott azon
hogy milyen ország már
ez az izrael
és milyen nép már
ez az izraeli
hogy ha ő nem ugrik
akkor senki nem kapta volna el
az öregurat

barukh pedig szomorúan bólogatott
mert ő ugyan
még nem látott olyat
hogy valaki
aki bajba került
az utcán
a buszon
vagy a vonaton
ne kapott volna segítséget
egy másik járókelőtől
vagy egy másik utastól
de
nyilván
ki sem zárhatta
annak a lehetőségét
hogy ilyesmi megtörténik
miért ne történhetne ilyen
és szomorúnak tartotta azt
hogy ha dé nincs ott
azon a buszon
akkor az arab öregúr
az izraeli busz padlóján végzi–

három év telt el azóta
hogy barukh hallotta
dé történetét

három év
sok buszozással
arab és zsidó öregurakkal
arab és zsidó buszsofőrökkel
kevésbé temperamentumosokkal
és igazán-nagyon temperamentumosakkal

és barukh
soha
egyetlenegyszer sem
tapasztalt olyat
hogy ne akadt volna
legalább egyvalaki
aki ugrott
és elkapta azt
aki elszállt
egy fékezésnél
vagy egy élesebb kanyarban

nem kulturáltságból
nem civilizáltságból

mert sem kulturáltak
sem civilizáltak
nem vagyunk
mi
itten
a közel-keleten

hanem
csak
nem is tudom
emberségből

és ez a dolog
elgondolkodtatta barukhot

hogy lehet az
hogy dé
egy ennyire más izraelt
tapasztalt meg
mint barukh?

hogy lehet
hogy körbenézett
a buszon
és nem látta
hogy bárki ugrott volna?

hogy lehet
hogy dé volt az egyetlen
aki ugrott?

és hogy lehet
hogy amikor barukh utazott
valaki mindig ugrott?

barukh goondolkodott
és gondolkodott

három évig gondolkodott

és csak most
három év gondolkodás után
jött rá a magyarázatra

az
amikor dé ugrott
hogy elkapja az öregurat
néhány hónappal azután történt
hogy dé aliját csinált
vagyis
amikor ez az eset történt
dé már izraeli állampolgár volt

vagyis zsidó izraeliként tette
amit tett
zsidó izraeliként ugrott
és kapta el az arab öregurat

vagyis nem igaz az
amin három éve
dé háborgott
hogy milyen ország már
ez az izrael
és milyen nép már
ez az izraeli
hogy ha neki kell ugrania
mert ha ő nem ugrik
akkor senki nem kapja el az öregurat

hiszen ő ugrott!

izraeliként ugrott!

zsidó izraeliként!

vagyis barukh tapasztalatát
hogy valaki mindig ugrik és elkap
ha bajba kerülsz
éppen dé igazolta

és persze
hogy dé nem látott mást
aki ugrott volna
hiszen ő volt az
aki ugrott

mert az is igaz
hogy mi
itten
a közel-keleten
előzékenyek
azok
nem vagyunk

ha egyvalaki ugrott
akkor ugorva van
akkor mi
többiek
már nem ugrunk

ha egyvalaki ugrott
akkor ez
nyilvánvalóan
nem a mi körünk volt

gondolták az utasok
azon a buszon is
amin dé utazott
amikor látták
hogy dé ugrik
és elkapja az öregurat

ha körbenézünk és nem ugrik senki
hogy elkapja az elszállt öregurat
akkor azért nem ugrik senki
mert az
nyilvánvalóan
a mi körünk

a te köröd

az én köröm

ha nem ugrik senki
amikor az a f@sz erőszakoskodni kezd
azzal a lánnyal a villamoson
akkor az nyilvánvalóan
az én köröm

ha nem ugrik senki
amikor öt tizenöt éves
körbeáll egy tizenhárom évest
hogy szétalázzák
akkor az nyilvánvalóan
az én köröm

ha nem ugrik senki
amikor a kalauznak
pont a babakocsis kismamát
támad kedve szétszivatni
akkor az nyilvánvalóan
az én köröm

a lista végtelen

és bár sokan vagyunk

mindenkire sor kerül

előbb-utóbb
mindannyiunknak eljön a köre

van úgy
hogy naponta többször is–

pénteken este
ránk köszönt
az ötezerhétszáz-nyolcvanegyedik esztendő

egy vadonatúj esztendő
vadonatúj kihívásokkal
és régiekkel

vadonatúj és régi
vesztesekkel
szegényekkel
koldusokkal
éhezőkkel
özvegyekkel
árvákkal
idegenekkel
menekültekkel
hajléktalanokkal
és mindenféle más arab öregurakkal
akiknek szüksége lesz majd arra
hogy valaki felugorjon és elkapja őket

sokszor lesz majd olyan
hogy úgy látod
nem ugrik senki

hogy ez már megint
a te köröd

de ilyenkor gondolj arra
hogy az összes többi helyen
ahol nem te vagy
ahol nem te ugrasz
ott másvalaki ugrik

ott mi ugrunk

többiek

és minél többször
kerül majd rád a sor
annál többször lesz lehetőséged arra
hogy ezt a következő
ötezerhétszáz-nyolcvanegyedik évet
jobb évvé tedd
mint amilyen
ez az elmúlt év volt

jó és édes évet mindannyiunknak ♥️
שנה טובה ומתוקה ♥️

facebook.com/barukhhh