Amikor 2008-ban a jeruzsálemi Jad Vasemben My Homeland – az én hazám címmel kiállítást rendeztek azoknak az izraeli holokauszttúlélőknek a tiszteletére, akik a második világháború után úgy döntöttek, Izraelt választják új hazájuknak, majd kemény munkájuk és személyes sikerük eredményeként meghatározó szerepet játszottak Izrael társadalmi, kulturális és gazdasági életének létrehozásában és fejlesztésében, Lea Gottlieb munkássága különleges hangsúlyt kapott.

Soha nem politizált, mégis sokat tett Izrael népszerűsítéséért szerte a nagyvilágban: az általa alapított és tervezett divatmárka, a Gottex fürdőruha máig az egyik legismertebb izraeli termék. A Gottex gyár fénykorában mintegy kilencven országba exportálta termékeit dollármilliós értékben, és ezzel az akkori Izrael egyik legprosperálóbb és legnagyobb gazdasági szereplője lett.

Ilyen a cionizmus: esőköpenyből fürdőruha

Lea Gottlieb Roth Lenke Lea néven Sajószentpéteren látta meg a napvilágot 1918-ban. Vegyészeti tanulmányait zsidó származása miatt meg kellett szakítania, majd a második világháború tovább nehezítette életét: férjét, Gottlieb Ármint munkatáborba hurcolták, ő közben két kislányukkal először vidéken, majd Budapesten bujkált. A családi legenda szerint Lea és a két kislány Budapest utcáin mindig virágcsokorral a kezükben közlekedtek, hogy a nyilas ellenőrzési pontoknál elhaladva eltakarhassák vele az arcukat – talán ez lehet az oka, hogy később divatkollekcióinak legfontosabb motívuma a virágminta lett.

A háború borzalmait túlélve Lea és férje, Ármin úgy döntöttek, hogy kivándorolnak Izraelbe, és ott folytatják családi vállalkozásukat, az esőkabátgyártást. Hamar kiderült azonban, hogy az izraeli mediterrán klíma nem kedvez ennek az iparágnak – így radikális fordulattal fürdőruhák tervezésébe és gyártásába kezdtek. Az új családi vállalkozás a nulláról indult: Lea a kezdeti tőkéért, az alapanyagokért még a jegygyűrűjét is kénytelen volt eladni, a varrodát a jaffai otthonukban rendezték be. Az első kollekciókat Lea maga varrta egy kölcsönkapott varrógépen. Férje a könyvelésért és az értékesítésért felelt, az elkészült darabokat boltról boltra járva árusította.

Az üzlet hamar beindult, így 1956-ban már egy közel húszfős varrodával megalapították a divatcéget, amelyet a Gottlieb családnév és a „textil” szavak összevonásával Gottexnek neveztek el.

A Gottex gyár története nemcsak különleges családi siker, de egyben az akkori cionista álom megvalósításának is mintapéldája: az igényes anyagokból tervezett, elegáns és extravagáns fürdőruhák nemcsak Izraelben, de külföldön is egyre nagyobb sikert arattak, így a cég rövid időn belül Izrael vezető fürdőruhagyártójává vált. A Jaffa narancs és a Moszad mellett a legismertebb izraeli márkát alkotta meg a mindössze néhány évtizeddel azelőtt Izraelbe érkezett két magyar túlélő.

Csillogást és exkluzivitást vitt a fürdőruhaiparba

Lea Gottlieb tervezéseiben az örök virágmotívum mellett megtalálható volt a tel-avivi Bauhaus-stílus és a Földközi-tenger türkize, a jeruzsálemi kő és az aranyszín sivatagi homok. De inspirálta munkáit a képzőművészet is: Chagall, Miró, Frida Kahlo és Gauguin festményei és az általa Afrikában és Ázsiában gyűjtött keleti minták is.

A fürdőruha-kollekciók mellé strandruhákat, kiegészítőket is tervezett. Strandruháival teljesen új, igényes fürdőruha-kultúrát teremtett, amelynek alapját a luxusminőségű, kifinomult stílusú kollekció alkotta.

A Gottex divatbemutatói Izraelben és külföldön is ünnepelt társadalmi eseménynek számítottak. Lea Gottlieb bemutatói elegánsak, különlegesek voltak, de kerülték az öncélú, művészieskedő vagy polgárpukkasztó elemeket. Milliomos ügyfeleit a világ nagyvárosaiban fenntartott elegáns bemutatótermekben fogadta, ahol a hosszú ruhapróbákon az ügyfelek megvendégeléséről is gondoskodott: szalonjában frissítőket és magyar süteményeket szolgált fel.

Lea Gottlieb stúdiójában méretre varrták a fürdőruhákat a világ leghíresebb arisztokratáinak, politikusfeleségeinek és a kor ikonikus topmodelljeinek: Szilvia svéd királyné, Diána hercegné, Elizabeth Taylor és Nancy Kissinger vásároltak a kollekciókból, amelyeket Claudia Schiffer, Naomi Campbell és Brooke Shields viseltek a kifutókon.

Tami Ben Ami manöken egy Gottex-kollekcióban, 1980 – Fotó: Jakov Szaar / GPO

Az 1979-es egyiptomi–izraeli békeszerződést követően Lea Gottlieb egy egyiptomi ihletésű kollekciót tervezett, amelyből egy-egy darabot Izrael és Egyiptom elnökfeleségei és Anvar Szadat lányai is kaptak.

Lea Gottlieb és cége, a Gottex számos rangos izraeli és külföldi díjban és elismerésben részesült, nevét a világ legnagyobb divattervezőiével együtt emlegette a nemzetközi sajtó, Anne Frank és Golda Meir mellett a leghíresebb zsidó nőként hivatkoztak rá. A Ynet izraeli internetes hírportál által meghirdetett szavazás a kétszáz legnagyszerűbb izraeli állampolgár közé sorolta.

Arany Jeruzsálem bikini és imakönyv

Lea Gottlieb több mint negyven éven keresztül napi tizenkét órát dolgozott, már kora reggeltől a tervezőasztal mellett ülve színmintákkal, megrendelésekkel, rajztáblákkal volt elfoglalva. A 2002-es visszavonulásáig a Gottex minden kollekcióját évente saját kezűleg tervezte meg, maga foglalkozott az anyagok kiválasztásával; a gyártókkal, a forgalmazókkal és az ügyfelekkel személyesen találkozott a világ minden pontján.

Kreativitásának csúcsa és egyik legsikeresebb kollekciója az Arany Jeruzsálem elnevezésű volt, amelynek bemutatóján Naomi Semer azonos című, ikonikus dalára vonultak be a manökenek. A fürdőruhák mellett a hófehér alapú kollekció kaftánokat, arab bugyogókat és sálakat tartalmazott, díszítésként pedig a Szentély papjainak ruháit ékesítő veretek, Dávid-csillagok és más zsidó szimbólumok szolgáltak.

Amikor a kollekció egy Németországban megrendezett divatbemutatón szerepelt, a közönség tízperces álló tapssal ünnepelte az izraeli divattervezőnőt. Ezek után nem meglepő, hogy ez a gyűjtemény állt a legközelebb Lea Gottlieb szívéhez, és a mintadarabokat állítólag a hálószobájában, az imakönyvei mellett őrizte.

Mert bár az általa választott műfaj nem tartozik a legszemérmesebb viseletek közé, ő maga megtartotta a zsidó vallás előírásait és a szombatot. Izraelt illetően is ambivalens nézetei voltak: soha nem dicsérte a helyi divatot és a tervezőket, rossz véleménnyel volt az izraeliek ízléséről – a hazaszeretetét azonban ezekkel a szavakkal foglalta össze: „Sikereim és az Izraeli Állam összefüggenek egymással. Hálás vagyok az Örökkévalónak azért a csodálatos életért, amelyet nekem adott ebben az országban, szemben gyermekkorom nehézségeivel.”

Talán épp az ellentmondások segítették hozzá Lea Gottliebet a Gottex cég sikereihez, egyedülállóságához. Gottlieb sikeres, páratlan fürdőruha-kultúrát teremtett, annak ellenére, hogy ehhez semmilyen előzetes ismerettel nem rendelkezett, és hosszú élete során soha nem is tanult meg úszni.


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.