Thomas Krumenacker német újságírót és fotóst meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt, aminek a címe: Madarak a Szentföldön.
Thomas Krumenacker német újságíró és fotós életét megváltoztatta a 11 évvel ezelőtti izraeli tanulmányútja. Miután szemtanúja volt a madarak őszi vándorlásának, sokkal komolyabban kezdett el foglalkozni a hobbijával. Az eredmény: a „Madarak a Szentföldön” című könyve, amely most jelent meg németül és angolul. A vándormadarak szeretik Izraelt, és most Izrael a madármegfigyelőket csalogatja.
A könyv a Rachel és Moshe Yanai által alapított Hoopoe Bird Alapítvány segítségével jelent meg, amelyet az Izraeli Természetvédelmi Társaság irányít. Krumenacker Berlinben él, de gyakran látogatja Izraelt. A Hermon-hegy magaslatától az Eilati-öbölig követte a madarak vándorútját a szerző.
A könyv fotói és kísérőszövege bemutatják, hogy miért nevezik a madarak vonulását Izraelen keresztül a világ nyolcadik csodájának. Rövid idő alatt több mint 500 madárfaj repül át Izraelen, és szinte minden évben ugyanazokat a fajokat figyelik meg.
A madarak többsége ősszel hagyja el Európát, néhány faj télen érkezik. Szakértők becslései szerint a migrációs idényben mintegy 500 millió madár halad át Izraelen. Egyes fajok esetében a globális populáció szinte teljes egésze áthalad a régión, ilyen például a levantei verébsólyom.
(Szerző: Levante történelmi-földrajzi régió, amely a Közel-Keleten terül el. Tágabb értelemben azok a tartományok, melyek a Földközi-tenger mellett az Eufrátesz és a Nílus folyóig Itáliától keletre estek.)
Különösen kiemelkedő a fehér gólyák száma. Félmillió fehér gólya áll meg Izraelben, táplálkozás, vagy pihenés céljából, szinte mind Európából és Ázsiából érkezik. Egy másik fontos látogató a kisebb pettyes sas, ami Krumenacker szerint az egyik legtitokzatosabb madár, amely Európában fészkel. Ez annak köszönhető, hogy csak a településektől távoli erdőkben hajlandó fészkelni.
Izrael más rekordokkal is rendelkezik. Például egy madármegfigyelő másfél órán belül nem kevesebb, mint 8700 fekete gólyát számlált a Beit Sean-völgyben. Ez volt a fajból valaha látott legnagyobb állomány.
Izraelben a természet néhány pusztító változáson ment keresztül az építkezések és a természetes vízforrások kiszáradása miatt, de a halastavak, a mezőgazdasági mezők és a hulladéklerakók fejlesztésével mégis új és gazdag táplálékforrások jelentek meg. Ezek az új helyek mint egy-egy benzinkút szolgálják a vonuló madarakat. Az északi Hula-völgy és a halastavak kiváló példája az ilyen erőforrásoknak, de Atlit sós vízű medencéi Haifa közelében és a déli Eilat is kínálnak ételt és menedéket.
A migráció lehetőséget kínál az izraeli, jordániai madármegfigyelők és a Palesztin Hatóság közötti együttműködésre. Ez évente több ezer madármegfigyelőt hoz ide a világ minden tájáról.
A hatalmas állományok természetesen lenyűgözőek, nem mintha könnyű dolguk lenne a madaraknak az útjuk során. A madárvándorlás bizonyos értelemben a szabadság és a határok hiányának metaforája – írja Krumenacker. De bemutatja az egyén veszélyes küzdelmét a természettel, és az ember által folyamatosan alakított környezeti változásokkal is. A küzdelem gyakran egy-egy madár halálával végződik a kockázatos vonulása során.
Krumenacker például fényképet készített egy sötét tollú foltos sasról, amely egy keleti parlagi sassal küzdött egy fa tetején, egy madármegfigyelő torony felett. Ezek a legnagyobb ragadozó madarak közé tartoznak, és ebben a csatában az idősebb és tapasztaltabb pettyes sas nyert. Ezek a világ egyik legritkább ragadozó madarai, amelyek télen érkeznek Izraelbe.
A keleti parlagi sas eközben Izraelben a leglátványosabb sasok közé tartozik. Megfoghatja az emlősöket, de télen elsősorban tetemekkel táplálkozik, beleértve a daruét is.
Úgy gondolják, hogy ezek közül a madarak közül 60–90 átmegy a vándorlási idényben. Sajnos ezek a szépségek néha úgy halnak meg, hogy nekirepülnek a nagyfeszültségű vezetékeknek.
Barátkeselyű és fakókeselyű harca – fotó: Thomas Krumenacker 
Barna rétihéja találkozása az aranysakállal – fotó: Csipak Ármin 
Csukár (Alectoris chukar) – fotó: Csipak Ármin 
Csuklyás hantmadár (Oenanthe moncha) – fotó: Csipak Ármin 
Déli hantmadár (Oenanthe hispanica) – fotó: Csipak Ármin 
Fotó: Keller Zoltán 
Feketetorkú poszáta (Sylvia ruppeli) – fotó: Csipak Ármin 
Fotó: Keller Zoltán 
Fotó: Keller Zoltán 
Fotó: Keller Zoltán Jégmadár – fotó: Keller Zoltán 
Koronás hantmadarak (Oenanthe leucopyga) – fotó: Csipak Ármin 
Kuhi – fotó: Keller Zoltán 
Munka közben – fotó: Csipak Ármin Nagy kócsag – fotó: Keller Zoltán Nappalozó erdei fülesbagoly (Asio otus) – fotó: Csipak Ármin Núbiai lappantyú (Caprimulgus nubicus) – fotó: Csipak Ármin 
Örvös papagáj (Psittacula krameri) – fotó: Csipak Ármin 
Fiatal parlagi sas fekete sassal harcol – fotó: Thomas Krumenacker 
Parlagi sas éppen egy fiatal darut eszik – fotó: Thomas Krumenacker 
Pettyes kakukk (Clamator glandarius) – fotó: Csipak Ármin 
Rózsás flamingó – fotó: Keller Zoltán Rózsás gödény – fotó: Keller Zoltán Rózsás gödények – fotó: Keller Zoltán Sárga billegető (Motacilla flava feldegg) – Fotó: Csipak Ármin 
Sivatagi pusztaityúk (Pterocles senegallus) – fotó: Csipak Ármin 
Smaragd gyurgyalag (Merops orientalis) – fotó: Csipak Ármin Smaragd gyurgyalag – fotó: Keller Zoltán 
Szürke gém – fotó: Keller Zoltán 
Szürke gém – fotó: Keller Zoltán Szürke gém és nagy kócsag – fotó: Keller Zoltán 
Tarka halkapó (Ceryle rudis) – fotó: Csipak Ármin Tüskés bíbic (Vanellus spinosus) – fotó: Csipak Ármin
A Haaretz internetes hírportál – Israel’s 500 Million Birds: The World’s Eighth Wonder című cikke, amiből részletet közöltünk.
A képekért külön köszönet Keller Zoltánnak és Csipak Árminnak.
Az írás korábban az Agro Jager honlapon jelent meg.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
