Thomas Krumenacker német újságírót és fotóst meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt, aminek a címe: Madarak a Szentföldön.
Thomas Krumenacker német újságíró és fotós életét megváltoztatta a 11 évvel ezelőtti izraeli tanulmányútja. Miután szemtanúja volt a madarak őszi vándorlásának, sokkal komolyabban kezdett el foglalkozni a hobbijával. Az eredmény: a „Madarak a Szentföldön” című könyve, amely most jelent meg németül és angolul. A vándormadarak szeretik Izraelt, és most Izrael a madármegfigyelőket csalogatja.
A könyv a Rachel és Moshe Yanai által alapított Hoopoe Bird Alapítvány segítségével jelent meg, amelyet az Izraeli Természetvédelmi Társaság irányít. Krumenacker Berlinben él, de gyakran látogatja Izraelt. A Hermon-hegy magaslatától az Eilati-öbölig követte a madarak vándorútját a szerző.
A könyv fotói és kísérőszövege bemutatják, hogy miért nevezik a madarak vonulását Izraelen keresztül a világ nyolcadik csodájának. Rövid idő alatt több mint 500 madárfaj repül át Izraelen, és szinte minden évben ugyanazokat a fajokat figyelik meg.
A madarak többsége ősszel hagyja el Európát, néhány faj télen érkezik. Szakértők becslései szerint a migrációs idényben mintegy 500 millió madár halad át Izraelen. Egyes fajok esetében a globális populáció szinte teljes egésze áthalad a régión, ilyen például a levantei verébsólyom.
(Szerző: Levante történelmi-földrajzi régió, amely a Közel-Keleten terül el. Tágabb értelemben azok a tartományok, melyek a Földközi-tenger mellett az Eufrátesz és a Nílus folyóig Itáliától keletre estek.)
Különösen kiemelkedő a fehér gólyák száma. Félmillió fehér gólya áll meg Izraelben, táplálkozás, vagy pihenés céljából, szinte mind Európából és Ázsiából érkezik. Egy másik fontos látogató a kisebb pettyes sas, ami Krumenacker szerint az egyik legtitokzatosabb madár, amely Európában fészkel. Ez annak köszönhető, hogy csak a településektől távoli erdőkben hajlandó fészkelni.
Izrael más rekordokkal is rendelkezik. Például egy madármegfigyelő másfél órán belül nem kevesebb, mint 8700 fekete gólyát számlált a Beit Sean-völgyben. Ez volt a fajból valaha látott legnagyobb állomány.
Izraelben a természet néhány pusztító változáson ment keresztül az építkezések és a természetes vízforrások kiszáradása miatt, de a halastavak, a mezőgazdasági mezők és a hulladéklerakók fejlesztésével mégis új és gazdag táplálékforrások jelentek meg. Ezek az új helyek mint egy-egy benzinkút szolgálják a vonuló madarakat. Az északi Hula-völgy és a halastavak kiváló példája az ilyen erőforrásoknak, de Atlit sós vízű medencéi Haifa közelében és a déli Eilat is kínálnak ételt és menedéket.
A migráció lehetőséget kínál az izraeli, jordániai madármegfigyelők és a Palesztin Hatóság közötti együttműködésre. Ez évente több ezer madármegfigyelőt hoz ide a világ minden tájáról.
A hatalmas állományok természetesen lenyűgözőek, nem mintha könnyű dolguk lenne a madaraknak az útjuk során. A madárvándorlás bizonyos értelemben a szabadság és a határok hiányának metaforája – írja Krumenacker. De bemutatja az egyén veszélyes küzdelmét a természettel, és az ember által folyamatosan alakított környezeti változásokkal is. A küzdelem gyakran egy-egy madár halálával végződik a kockázatos vonulása során.
Krumenacker például fényképet készített egy sötét tollú foltos sasról, amely egy keleti parlagi sassal küzdött egy fa tetején, egy madármegfigyelő torony felett. Ezek a legnagyobb ragadozó madarak közé tartoznak, és ebben a csatában az idősebb és tapasztaltabb pettyes sas nyert. Ezek a világ egyik legritkább ragadozó madarai, amelyek télen érkeznek Izraelbe.
A keleti parlagi sas eközben Izraelben a leglátványosabb sasok közé tartozik. Megfoghatja az emlősöket, de télen elsősorban tetemekkel táplálkozik, beleértve a daruét is.
Úgy gondolják, hogy ezek közül a madarak közül 60–90 átmegy a vándorlási idényben. Sajnos ezek a szépségek néha úgy halnak meg, hogy nekirepülnek a nagyfeszültségű vezetékeknek.
Barátkeselyű és fakókeselyű harca – fotó: Thomas Krumenacker 
Barna rétihéja találkozása az aranysakállal – fotó: Csipak Ármin 
Csukár (Alectoris chukar) – fotó: Csipak Ármin 
Csuklyás hantmadár (Oenanthe moncha) – fotó: Csipak Ármin 
Déli hantmadár (Oenanthe hispanica) – fotó: Csipak Ármin 
Fotó: Keller Zoltán 
Feketetorkú poszáta (Sylvia ruppeli) – fotó: Csipak Ármin 
Fotó: Keller Zoltán 
Fotó: Keller Zoltán 
Fotó: Keller Zoltán 
Jégmadár – fotó: Keller Zoltán 
Koronás hantmadarak (Oenanthe leucopyga) – fotó: Csipak Ármin 
Kuhi – fotó: Keller Zoltán 
Munka közben – fotó: Csipak Ármin 
Nagy kócsag – fotó: Keller Zoltán 
Nappalozó erdei fülesbagoly (Asio otus) – fotó: Csipak Ármin 
Núbiai lappantyú (Caprimulgus nubicus) – fotó: Csipak Ármin 
Örvös papagáj (Psittacula krameri) – fotó: Csipak Ármin 
Fiatal parlagi sas fekete sassal harcol – fotó: Thomas Krumenacker 
Parlagi sas éppen egy fiatal darut eszik – fotó: Thomas Krumenacker 
Pettyes kakukk (Clamator glandarius) – fotó: Csipak Ármin 
Rózsás flamingó – fotó: Keller Zoltán 
Rózsás gödény – fotó: Keller Zoltán 
Rózsás gödények – fotó: Keller Zoltán 
Sárga billegető (Motacilla flava feldegg) – Fotó: Csipak Ármin 
Sivatagi pusztaityúk (Pterocles senegallus) – fotó: Csipak Ármin 
Smaragd gyurgyalag (Merops orientalis) – fotó: Csipak Ármin 
Smaragd gyurgyalag – fotó: Keller Zoltán 
Szürke gém – fotó: Keller Zoltán 
Szürke gém – fotó: Keller Zoltán 
Szürke gém és nagy kócsag – fotó: Keller Zoltán 
Tarka halkapó (Ceryle rudis) – fotó: Csipak Ármin 
Tüskés bíbic (Vanellus spinosus) – fotó: Csipak Ármin
A Haaretz internetes hírportál – Israel’s 500 Million Birds: The World’s Eighth Wonder című cikke, amiből részletet közöltünk.
A képekért külön köszönet Keller Zoltánnak és Csipak Árminnak.
Az írás korábban az Agro Jager honlapon jelent meg.
