Elhunyt 89 éves korában Natan Zach Izrael-díjas költő.
Ez a Shalom Hanoch dal egyik gyönyörű versének a megzenésítése. A magányosan álló fa, mint az ember allegóriája csak látszólag ellentmondás. A költemény éppen ezt oldja fel. Hiába vagyunk látszólag mozgékonyak, vannak lábaink, ha nincs koronavírus még repülőre is ülhetünk, létünk határai éppoly szigorúak és korlátoltak, mint a mezőn álló fának. És ha párszor elolvassuk csodálatos költői képeit, bele kell törődnünk életünk fájdalmasan megváltozhatatlan alapigazságába, isa pur es homu vogmuk – Natan Zach csodálatos héber költői nyelvén, és Shalom Hanoch mindig méltó és mély zenéjével.
Zach hat évesen, 1936-ban érkezett szüleivel Berlinből, a Hitleráj elől Palesztinába. Első verseskötete 1955-ben jelent meg, s azóta számos csodálatos sorral örvendeztette meg a kultúrára éhes izraeli nagyérdeműt. Beszélt olykor butaságokat is, pl. amikor pár éve azt mondta a rádióban, hogy a keleti zsidók a barlangból jöttek, miközben mások meg Európa legmagasabb kultúrköreiből. De az utókor nem ezekre az elhamarkodott szavakra fog emlékezni, hanem a mező fájának lírai egyszerűségére és mélységére.
Emléke legyen áldott.
כי האדם עץ השדה
כמו האדם גם העץ צומח
כמו העץ האדם נגדע
ואני לא יודע
איפה הייתי ואיפה אהיה
כמו עץ השדה
כי האדם עץ השדה
כמו העץ הוא שואף למעלה
כמו האדם הוא נשרף באש
ואני לא יודע
איפה הייתי ואיפה אהיה
כמו עץ השדה
אהבתי וגם שנאתי
טעמתי מזה ומזה
קברו אותי בחלקה של עפר
ומר לי, מר לי בפה
כמו עץ השדה
כי האדם עץ השדה
כמו העץ הוא צמא למים
כמו האדם הוא נשאר צמא
ואני לא יודע
איפה הייתי ואיפה אהיה
כמו עץ השדה
אהבתי וגם שנאתי
טעמתי מזה ומזה
קברו אותי בחלקה של עפר
ומר לי, מר לי בפה
כמו עץ השדה.
כמו עץ השדה.
כי האדם עץ השדה.
כי האדם עץ השדה.
עץ השדה.
Mert az ember fa a mezőn
A fa is nő, mint az ember
Kivágják, mint a fát az embert
És nem tudom
Hol voltam és hol leszek
Mint a mezei fa
Mert az ember fa a mezőn
Mint a fa, felfelé törekszik
Akárcsak az ember, a tűzben megég
És nem tudom
Hol voltam és hol leszek
Mint a mezei fa
Szerettem és utáltam is
Megkóstoltam ezt-azt
Egy parcella porban temettek el
És keserű, keserű a számban
Mint a mezei fa
Mert az ember fa a mezőn
Mint a fa szomjazik a vízre
Az emberhez hasonlóan szomjas marad
És nem tudom
Hol voltam és hol leszek
Mint a mezei fa
Szerettem és utáltam is
Megkóstoltam ezt-azt
Egy parcella porban temettek el
És keserű, keserű a számban
Mint a mezei fa.
Mint a mezei fa.
Mert az ember fa a mezőn.
Mert az ember fa a mezőn.
A mezei fa.
Újságíró
