Izrael térképe elképzelhetetlen lenne a magyar alapítású kibucok, mosávok nélkül. Már a második világháború előtt számos magyar cionista érkezett egyénileg az országba, akik különböző csoportokhoz csatlakozva a földművelést választották hivatásuknak. Közülük az egyik leghíresebb Szenes Hanna, vagyis Szenes Anikó, aki tudatosan erre készült a Zsidó Brigádhoz történt bevonulása és Magyarországra küldése előtt. Ő a Nahalalban működő mezőgazdasági iskola elvégzése után Szdot Jamban telepedett le, csatlakozva egy Németországból érkezett csoporthoz.

Givat Oz kibuc első barakkja

Hozzá hasonlóan sokan érkeztek az 1920–1930-as években, különösen Erdélyből és a Felvidékről, ahol a cionista mozgalom jobban virágzott, mint Magyarországon, mert az ott élő zsidók számára más országokhoz kerülve nehezebb lett a magyar identitásuk ápolása, így előtérbe került zsidóságuk.

A már kifejezetten magyar zsidó cionista csoportok jelentős kibucalapítási hulláma a második világháború után, az 1940-es évek végén tetőzött. A háborút túlélt fiatalok virágzó cionista ifjúsági mozgalmat hoztak létre Magyarországon, általában a szlovákiai cionista mozgalomban felnőtt társaik irányításával. Szeged és a Balaton környékén mezőgazdasági kiképző táborokban, hakhsarákban megtanították őket a földművelés legalapvetőbb munkafolyamataira. Aztán 1946–49-ben csoportosan alijáztak, hogy új életet kezdjenek Erec Izraelben, majd Izraelben. Számos korai csoport, amely az Alija Bet, az illegális alija segítségével próbált bejutni az országba, kényszerű pihenőt – hónapokat, éveket – töltött Cipruson, de végül ők is megérkeztek Haifára.

Givat Oz új ebédlője
Givat Oz új ebédlője 1964-ben

Izraelbe aztán garinokban, „magokban”, húsz-harminc fős csoportokban előbb régebbi falvakba, kibucokba vitték őket továbbképzésre, hogy tudják-lássák, miként is működnek a gyakorlatban ezek a közösségek.

Az éppen csak megszülető állam ezután a határvidékekre és a gyéren lakott periférikus területekre küldte a lelkes cionista csoportokat. Csak a legfontosabb dolgokat kapták meg a letelepedéshez: általában egy lajtos kocsit, ásókat és más szerszámokat, némi kerítésnek való drótot és persze néhány puskát, hogy meg tudják védeni magukat. Sokan közülük frissen szereltek le a függetlenségi háború után, tudták használni a fegyvereiket. Megmutatták a nekik szánt földet, és indulhatott az építkezés.

Beit Kama az ötvenes években
Beit Kama az ötvenes években

Így jött létre például Givat Oz, Parod, Bet Kama, Bet Haemek, Gaaton, és még hosszan lehetne sorolni a neveket. Idővel általában más országokból érkezett garinok is csatlakoztak hozzájuk, és ma már nehéz „tiszta” magyar kibucot, mosávot találni. Az 1950-es években minden céljuk az „igazi” izraelivé válás és a héber nyelv elsajátítása volt, s a vészkorszak traumája után a magyar gyökereiknek sokszor erőszakos elfelejtése. Izrael a világ minden részéből érkezett zsidók olvasztótégelye, s néhány generáció után a legtöbb helyen már csak a nagyon idősek beszélnek magyarul, és a magyar alapítás helyi legendává vált.


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>